Az utóbbi pár hónapban megbolydult a kissé statikus hazai popzenei piac. Egy új szereplőről suttogtak az emberek: öt férfi, egy zenekar, számtalan stílus. Senki nem tudta, mire számíthat tőlük. Aztán jöttek a dalok szép sorjában, s végül február 26-án valami igazán rendkívüli történt: világra jött egy modern popalbum. Ja, hogy metalzenészektől?
Történt ugyanis, hogy a feloszlott (vagyis csak két év pihenőre ítéltetett) Subscribe énekese és basszusgitárosa, Csongor Bálint és Anga-Kis Miklós elindított egy (super)groupot, mely a hangzatos, ám kevésbé ötletes USEME nevet kapta. A banda további tagjai: Markó Ádám (Special Providence, Ganxsta Zolee és a Kartel) dobos, Szalkai Tibor (Blind Myself, ex-The Idoru) gitáros, valamint Varga Zoltán (a Bakery és a SuperSize Recording stúdiók alapítója) billentyűs.
Azt már korábban tudni lehetett, hogy az eddigi progresszív/hardcore/matek/djent/egyéb metal után fogyaszthatóbb terepre vezet az urak útja, hiszen ezúttal egy modern pop-rock zenét játszó formációról beszélhetünk – ezeket bizonyították az albumról korábban megjelentetett előzetesek, valamint a teljes egészében közzétett, címadó Világvevő, illetve a Felhővitorlás című dalok is.
Az alapvető popos elemek mellett azért nyomokban dropped A-ra hangolt, torzított gitárhangot is felfedezhettünk, szóval nem volt olyan rossz a helyzet, mint azt sokan elsőre beharangozták. Az előzetesek után a fogadtatás rendkívül vegyes volt.
A YouTube és a Facebook metalszerető népének egy része fellázadt, s negatív kommentáradat öntötte el az erre alkalmas felületeket, csakúgy repkedett a sok „thumbs down”.
Többen is pénzéhesnek titulálták a tagokat, szerintük szembeköpték a metalzenét, mások a Subscribe-életérzést hiányolták, és akadtak olyanok, akik szerint a zenekarnak csak az a célja, hogy a rádióknak és a tinilányoknak játszanak.
Pedig mi is zajlik itt valójában? Adott öt olyan zenész, akiknek a neve hallatán én is arra készültem, hogy itt valami elképesztő „virgázós” metalra lehet majd készülni. Aztán láttam, hogy ez pop lesz, minek hatására csak még jobban bezsongtam. A minőséget garantáltnak véltem, hiszen javarészt Fonogram-díjas előadókról beszélünk, akik bármit is csinálnak, abban szakmailag nem lehet sok hiba – így is lett!
Február 26-án ugyanis megjelent a Világvevő, mellyel a magyar pop egy új fejezete kezdődött. Merthogy hiába a duplázó vagy a torzított gitár, itt bizony rendkívül feszes, ízig-vérig fúziós popslágerek születtek. A döntően pop, funky és elektronikus alapokon nyugvó nóták a megszokott stílusjegyek mellett azért bőven tartalmaznak rock-metal (és természetesen Subscribe-os) elemeket is, így alkotva egy remek zenei egyveleget. Az ehhez párosuló szövegek néhol kissé alterpopos beütésűek, de egyrészt ez a mai magyar popzenei világban egyáltalán nem meglepő, másrészt a kevés magyar nyelvű Subscribe-dalok szövegei is kellően absztraktak – számomra ebben sem volt semmi meghökkentő.
Az pedig külön öröm, hogy a szokásosnak mondható szerelmes és „lelkizős” szövegek mellett például egy olyan téma is előkerült, mint az internet elmére gyakorolt káros hatásai.
A zenei vargabetű magyarázata rendkívül egyszerű: kell a változatosság. Szükséges az, hogy az ember ne legyen rákényszerítve arra, hogy minden dalban azt számolja, hol is lesz az „egy”; kell az, hogy egy igazi örömzenélésben kiélhesse kreativitásának ezt az oldalát; s végül az is, hogy mindezt olyan társakkal az oldalán tehesse meg, akikről tudja, profik. Az így született végeredmény pedig egészen unikális: ezek a dalok kivétel nélkül ugyanúgy megállnák a helyüket a kereskedelmi rádiókban, filmzeneként vagy éppen az Eurovízión. A USEME-vel senkit és semmit nem köptek szembe, csak újfent bebizonyították, hogy a metalarcok zeneileg sokkal összetettebb egyéniségek, mint elsőre (vagy másodikra) gondolnánk.
Mindenki, aki Subscribe 2.0-át várt az új formációtól, most talán meglepően hallgatja a számokat, de a Blind Myself énekese, Tóth Gergő (aki metalénekesként ma olyan zenekarok menedzsere, mint a Cloud 9+ és a Wellhello) is elmondta:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] A zenei evolúció csúcsa, ha az út végén megtanulsz egyszerű zenét jól eljátszani [/perfectpullquote]
– fogalmazott Tóth Gergő.
Lehet ezzel vitatkozni, de aki benne van a zenei világban, az tudja, hogy BlindGergő mire is gondol. Éppen ezért kell ékkőként tekinteni a USEME-re, hiszen a mai magyar popzene egy új dimenzióját nyitották meg. Én pedig csak álmodhatok egy világról, ahol a Petőfin naphosszat a Légy a hősnőmhöz hasonló remekművek szólnak – akkor talán én is hallgatnék rádiót.
