Minden gyártó ellát minden egyes befecskendezőt egy egyedi azonosítóval. Ez egy számokból és betűkből álló kód, ami megadja az injektor szállítási mennyiségét, de ki lehet deríteni a befecskendező tulajdonságait is.
Régebben a befecskendezés nem volt olyan mértékben finomhangolva, mint manapság. Éppen ezért ha felújításra került sor, akkor nem kellett új kódot generálni.
A modern common-rail injektoroknál azonban precizitásra kell törekedni, mivel ez egy sokkal fejlettebb technológia. Ezeknél az injektoroknál már mikronban kell gondolkodni, ám a gyártási pontosság közel sem száz százalékos. Mindez azt jelenti, hogy két különböző injektor két különböző mennyiséget szállít, lehetséges 5 milligramnyi eltérés löketenként.
A technikusok úgy oldották meg a problémát, hogy az irányítást a motorvezérlő számítógépre, azaz az ECU-ra bízzák. Az ECU az injektorok egyedi kódjai alapján állítja be, hogy a valóságos befecskendezés pontosan mennyivel térjen el a névleges értéktől. Így oldható meg az injektorok összehangolása gyakorlatilag tökéletes szinten. Ha felújítják az injektort, új kód generálására van szükség, amit egy gyári próbapadi géppel lehet végrehajtani.
Miért fontos a porlasztók felszámozása?
A porlasztók kivétel nélkül rendelkeznek egy kóddal, amely az autó komputerében van eltárolva. A porlasztó tulajdonságai szempontjából ez meghatározó. A befecskendezést minden porlasztó egy bizonyos tűréshatáron belül végzi. A komputer feladata, hogy összehangolja a működést a minél tökéletesebb végeredmény érdekében.
Ha az ember elviszi az autószerelőhöz a kocsiját, majd a porlasztókat kiszerelteti belőle, akkor az injektorok képesek ezt a bizonyos kódot eltárolni. A komputer szintén megjegyzi, hogy melyik hengerben volt egy adott kóddal bíró porlasztó.
Ha felújításra kerül a porlasztó vagy cserélik, akkor értelemszerűen változni fog a kód. A komputernek tehát meg kell tanítani ezt az új kódot. Ha egy porlasztóról kiderül a vizsgálat során, hogy jól működik, akkor természetesen vissza lehet helyezni az autóba. A szerelők éppen ezért rá szokták írni a porlasztókra a hengerenkénti számozást. Erre azért van szükség, mert a porlasztókról nem lehet ránézésre megmondani, hogy mi a kódjuk. Újra persze lehet őket kódolni, ám ez sem mindig lehetséges. Még ha erre van is lehetőség, az már súlyos pénzbe kerül.
Mi a megoldás?
A lényeg tehát az, hogy kiszereléskor így vagy úgy, de szükséges megszámozni a porlasztót, ennek elmulasztása komoly kalamajkát okozhat. Ennek elkerülése érdekében római számokat szoktak karcolni, a másik opció pedig a gravírozás.
Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy ezektől az eljárásoktól nem károsodnak-e a porlasztók? A jó hír az, hogy nem, az azonosításban viszont jó szolgálatot tesznek ezek a jelzések. További előny még, ha így kerülnek megjelölésre a porlasztók, hogy biztos lehet benne az ügyfél, hogy a saját elemeit kapja vissza.
