Politikai repedések és az elnökválasztási rendszer jövője
A gazdasági feszültségek kiélezték a belső ellentéteket a korábbi elnök, Joko Widodo és a regnáló elnök tábora között, akiknek szövetsége korábban elsöprő sikert hozott. A két vezető közötti politikai paktumot Widodo fia, Gibran Rakabuming Raka alelnöki pozíciója pecsételte meg 2024-ben, ám az együttműködés meggyengülése komoly akadályt jelent a fideszes Gerindra számára a 2029-es tervek szempontjából.
Kevin O’Rourke, a Reformasi Weekly hírlevél elemzője úgy látja, hogy ha az elnök népszerűségi mutatói tartósan mélyponton maradnak, Prabowo nem feltétlenül várja meg a választók ítéletét. Az elemző szerint a politikus az előttünk álló alkotmánymódosítási folyamatot használhatja fel a közvetlen elnökválasztás megszüntetésére, így az államfőt újra a parlament választhatná meg, megkerülve a közvetlen választói elszámoltatást.
Az indonéz állampolgárok először 2004-ben szavazhattak közvetlenül az államfőről, így a döntési jog parlamenti visszavétele feltehetően újabb tiltakozásokat szülne a fővárosban. A gazdasági konszolidációra ráadásul szűkös idő áll rendelkezésre, mivel az MSCI 2027 áprilisát jelölte meg végső határidőként a tőkepiaci szabályozás és az átláthatóság érdemi reformjára.
A populista jóléti ígéretek és a szigorú pénzügyi realitások közötti egyensúlyozás mostanra az indonéz kormányzat legfőbb próbatételévé vált, miközben a választók a magas megélhetési költségek azonnali mérséklését várják az elnöktől – számolt be róla az Economist.
