Oka van annak, hogy a költészetén és tudományos munkáin kívül, magát a személyét is annyira kedvelte és kedveli ma is mindenki. Költőink kézírásából kitűnik, Radnóti Miklós minden korban kedvelt személyiség lenne.
A megsebzett galamb
Elfogadó és befogadó ember volt, aki élvezte az élet apró eseményeit és magába zárta csalódásait. Ha legnagyobb költőinknek és íróinknak feltennénk a kérdést: kit választanának szobatársnak, a legtöbben Radnóti Miklós mellett tennék le a voksukat Soóky Andrea grafológus szerint. Költő és műfordító volt, a XX. századi magyar líra egyik meghatározó alakja. 1909. május 5-én Budapesten látta meg a napvilágot. Születése anyja és ikertestvére életébe került, e súlyos örökség későbbi költészetére is hatással volt. Tizenegy évesen teljes árvaságra jutott, ettől kezdve anyai nagybátyja nevelte, aki kereskedelmi pályára szánta.
Radnóti általában megsemmisítette versei vázlatát, így kevés Radnóti-kézirattal találkozhatunk. De mert az írás mesél; a jellemről, a gondolat- és érzelmi világról, így Radnóti Miklós személyisége is megmutatkozik.
Ebben az is segít, hogy Radnóti születésének 100. évfordulójára létrehozott irodalmi portálon megtekinthetjük a költővel kapcsolatos tárgyakat: versesköteteinek előjegyzési íveit, a költő és barátai szókirakós játékát. Kuriózumnak számít Apollinaire híres versének, a Radnóti által fordított A megsebzett galamb és a szökőkútnak a nyomódúca. Továbbá a költő lakásán a könyvszekrényére függesztett tábla, amelyen szellemesen megindokolja, miért nem ad kölcsön könyvet.
Amíg lehet, igyekszem élni miattad
Radnóti összesen nyolc eklógát írt, de mivel nem tudni, melyik versét szánta hatodiknak, hetet tartanak számon. Kiadatlan levelei közül megtekinthetjük a költő a feleségéhez írt két utolsó tábori levelezőlapját is. A Borba indulás előtt a sződligeti gyűjtőtáborból írott levelekből három érhető el digitálisan; a legmegindítóbb talán az 1944. május 23-án vagy 24-én Gyarmati Fanninak írott (“Tudod, hogy az életem értelme vagy és amíg lehet, igyekszem élni miattad”).
Ahogy Hegedűs Géza rámutatott: nála “a forma fegyelme esztétikai és művészi válasz egy kaotikus világra, melyből hiányzik az emberség”. Hagyományos műfajokat elevenített fel, az episztolát (Levél a hitveshez), a himnuszt (Himnusz a békéről), az ódát (Nem tudhatom…), az eklogát. Lírai képeslapjai, a Razglednicák megrendítő erejű beszámolók életének utolsó hónapjairól.
Mindenki Radnótit akarná
A költő írása alapján belső tartással rendelkező, őszinte ember volt, aki tudatosan és tudattalanul is törekedett a belső harmóniára, lényegre koncentrálás, tisztánlátás és egyszerűsítési képesség jellemezte. Szelleme és érzelmi élete stabil tudott maradni a bizonytalanságban: nyilvánvaló félelme ellenére sem veszítette el a fejét. Barátságos típus volt és előzékeny, de egy határozott makacsság is jellemezte. Nem szívlelte a hazugságot, azokat, akik kitértek az egyenes válaszadások elől.
Tudjuk, hogy jó kritikai érzékkel és empátiával bírt. Játszmázásnak és taktikásnak nyoma sincs a kézírásában.
Kötődési szintje több szinten is megmutatkozott: egyrészt a szakmai és szociális életében, ahol fontos volt számára, hogy elismerjék, tartozhasson valahová és elfogadják. Másrészt a párkapcsolat szintjén, ahol a magánéleti kötődés fokozottan van jelen. Monogám és hűséges típus – noha tudjuk, hogy Radnóti Miklós életében is volt egy másik nő a felesége, Gyarmati Fanni mellett. Beleszeretett Beck Judit festőművészbe, ám nem titkolózott – volt, bizalmi viszonyaira vigyázott.
Soóky Andrea grafológus játékra hívja olvasóit a Kik voltak ők valójában? című kötetében: találjuk ki, kit választana szobatársnak többek között Petőfi, Jókai, Ady Kosztolányi, József Attila és Radnóti Miklós.
Noha más és más értékrenddel bírnak, más örömökkel, problémákkal, igényekkel és erényekkel, az Eclogák szerzője lenne az, akit szinte mindenki el tudna “viselni” szobatársként.
Míg Kosztolányi azért választaná Jókai mellett Radnóti társaságát, mert szereti, ha egyenrangú félként kezelik, addig József Attila elsősorban azért voksolna Radnóti mellett, mert előtte fontosnak érezhetné magát, és őszintén beszélgethetne a nála nyugodtabb személyiséggel. Petőfi is őt és Jókait választaná, elsősorban azért, mert azokhoz a személyekhez vonzódott, akik mellett fontosnak érezhette magát, kicsit irányítani tudta őket, akiket lelkesíthetett, és mert Radnóti kevésbé izgága és jóval problémamentesebb volt nála.
Kézírása alapján az Eclogák szerzőjét egy felsőfokú tanintézményben, valószínűleg egyetemi tanárként tudná elképzelni a grafológus. Így már könnyű elképzelni, hogy Radnóti is Jókaival lenne szobatárs, mert természetes, önmagát adó társaságra van szüksége.
