Majd az önfejlesztésről, önbizalomhiányról beszélgettek Lakatossal, mikor a házigazda megkérdezte, akart-e valamikor pszichológiával foglalkozni Schóbert. „De, nagyon. Nagyon érdekelt, imádok emberekkel beszélgetni, tanácsokat adni. Kijelentem: nem szeretek tanulni. Nem tudok leülni a seggemre, kinyitni egy könyvet, ottmaradni felette. Megvan az érettségim. Ez úgy volt, hogy az első két évemet jártam magyar iskolába, harmadiktól két tannyelvűbe. Több mindent tanultunk angolul, oda jártam ötödikig. Majd azt is kevésnek tartottam, és elmentem Nagykovácsiba az angol suliba, ott anyanyelvi szinten megtanultam. Majd átkerültem a BME gyakorló gimnáziumába, mindent angolul tanultunk, csak a magyar irodalmat meg a nyelvtant nem. Végigjártam a gimit, és jött az érettségi: nem szeretem magam sajnáltatni, de meghalt a nagymamám, ami brutálisan megviselt, ráadásul az érettségi évében. Éjszakákat nem aludtam. Lecsúsztam: sokat ittam, tompítottam, nem tanultam, lógtam, züllött időszak volt. Jött az érettségi: mindenből angolul érettségiztem, amiből megbuktam. A magyar, matek sikerült, a választott tantárgy is, aztán jött a töri. A szóbelin teljesen elvéreztem. Ez kitudódott, megköveztek az emberek. Abban az évben fogtam magam, átmódosíttattam, hadd érettségizzek abból magyarul, és meglett.” Beszélt a párkapcsolatairól is. Szerinte az ő korosztályába tartozó fiúk nem érettek, ezért keres ő is idősebb férfiakat maga mellé. „Mindig barátaim voltak a szüleim barátai. Ebben a közegben szocializálódtam. Jobban fel tudok nézni egy idősebb férfira. De a 15-20 év különbséget soknak tartanám.”