Nemzetközi minták és az Antall-kormány elmulasztott történelmi felelőssége

Szabó Andrea a nemzetközi példák kapcsán a cseh modellt idézte fel, ahol a kezdeti heves érdeklődést követően tudatos társadalmi feldolgozás indult el. Prágában több mint tízezer interjút készítettek az érintett tanúkkal és áldozatokkal, ami lehetővé tette a generációk közötti érdemi párbeszéd megindulását.

Hasonlóan tanulságos volt az egykori NDK esete is, ahol a polgárok maguk dönthették el, meg akarják-e ismerni a rájuk vonatkozó aktákat. Ott helyi szintű mediációs szervezeteket működtettek, amelyek segítettek a családoknak és közösségeknek átbeszélni a felmerülő erkölcsi dilemmákat.

A szociológus ezzel szemben éles kritikát fogalmazott meg a rendszerváltáskori magyar politikai elittel szemben, kiemelve az első szabadon választott kabinet mulasztását. Szabó Andrea szerint kitüntetett felelősség terheli az Antall-kormányt, amelynek mandátuma lett volna a folyamat törvényi és társadalmi lezárása.

A szakértő úgy véli, ez a mulasztás beleillik a magyar történelem kibeszéletlen traumáinak sorába. A szembenézés éppúgy elmaradt a rendszerváltáskor az ügynökügyekben, mint korábban Trianon, a holokauszt, a fehérterror vagy a tanácsköztársaság megítélésében.

A szociológus szerint a jelenlegi helyzetben elengedhetetlen, hogy a kibeszélést a legmagasabb szinten segítsék, ezért felvetette, hogy az Országgyűlés vitanapot rendezhetne az ügynökakták kérdéskörében. Ezen a fórumon nem az egyéni megbélyegzésnek, hanem az állambiztonsági rendszer működésének és az elmaradt lépések feltárásának kellene teret adni – írta meg a Szeretlek Magyarország.

A teljes kép megismeréséhez azonban elengedhetetlen a történészi kutatómunka kiterjesztése is, hogy ne csak a kiszolgáltatott beszervezettek, hanem a hálózatot működtető tartótisztek és politikai döntéshozók névsora és felelőssége is maradéktalanul napvilágra kerüljön – számolt be róla a Szeretlek Magyarország a Kossuth Rádió műsorára hivatkozva.