Korniss Péter esete rávilágított az emberi drámák összetettségére

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a Kossuth-díjas művész még az adatbázis élesítése előtt maga állt ki a nyilvánosság elé múltjával. A társadalmi vita egyik legérzékenyebb pontjává Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus esete vált, aki még a nyitottaktak.hu indulása előtt, a Válasz Online hasábjain beszélt nyíltan a vele történtekről. A művész felidézte, hogy az 1956-os tüntetéseken való részvétele után, 1957 márciusában mindössze 19 éves egyetemistaként, közvetlen börtönfenyegetéssel szervezték be „Pál” fedőnéven.

Korniss Péter a visszaemlékezésében aláhúzta, hogy érdemi, másoknak ártó információt soha nem adott át, az állambiztonság pedig 1966-ban végleg kizárta a hálózatból alkalmatlanság miatt. A lépését a nyilvánosság egy része megbecsülte, mások viszont azonnal előremenekülésként és szerecsenmosdatásként értékelték.

A fotográfus személyes vallomásában úgy fogalmazott: „Ez életem legnehezebb interjúja, mert szégyenemről kell vallanom. Az állambiztonsági iratok publikálásával sok ezer egykori hálózati személy neve jelenik meg a nyilvánosságban. Mindegyik mögött emberi sors áll. Az én hatos kartonom mögött is.”

Szabó Andrea rámutatott, hogy a Korniss-interjú fogadtatása pontosan rávilágított a magyar média és politika óriási felelősségére. Ha a közbeszéd kizárólag a leegyszerűsített bűnbakképzést erősíti, a társadalom képtelen lesz megérteni a beszervezések valódi emberi mélységeit és zsarolási mechanizmusait.

A szociológus határozottan figyelmeztetett a felületes megközelítés hosszú távú kockázataira: „Ha a bűnbakkereső narratíva rögzül a magyar társadalomban, annak nagyon negatív következményei vannak.” Ezt a tapasztalatot a környező országok átmenetei is világosan igazolták.

A nemzetközi minták, így a cseh modell és az egykori NDK tapasztalatai egy tudatosabb utat mutattak. De vajon milyen súlyos mulasztással szembesíti a szociológus az első szabadon választott Antall-kormányt?