Szabó Dárió verse: Humanoid
gerinc vagyok –
a föld nem létező tengelye
egy dögunalomba öltöztetett absztrakció –
az ősrobbanás felejtett itt
ahol fiktív terek üdvözöltek
s az utóiratok csak zajos kérdéseket
tesznek föl olyan részletekről
melyek már a következő pillanatot rögzítik
sosem leszek már azonos önmagammal
csak egy balzsamozódott relikvia
hisz’ azt mondták
egyenértékű vagyok társaimmal –
én ikernek értelmeztem
a könyvek hiába definiálnak emberként
annyira még nem sikerült állandósulnom
ha tükröződnöm kéne
csak emberszerű lennék
s maradok önmagam hitelesnek tűnő találmánya
/ Fotó: Roberto Chenas
