Egy elvett jogosítvány miatt indult a kapcsolatfelvétel
A rendező felidézte, hogy 1987-ben egy színházi összejövetel után gépkocsiba ült, a rendőrök azonban ellenőrizték, vérvételre kísérték, és bevonták a vezetői engedélyét.
Mivel a mindennapi munkájához elengedhetetlen volt az autóvezetés, kézenfekvőnek tűnt, hogy akkori munkahelyén próbáljon valamilyen hivatalos támogatást találni.
Schwajda György, a Szolnoki Szigligeti Színház akkori igazgatója a helyi rendőrségen nem tudott érdemben közbenjárni kollégája érdekében a szabálysértési ügyben.
Az intézményvezető ezért a teátrum hivatalos belügyi összekötőjéhez irányította Szikorát, hogy vele egyeztessen az okmány visszaszerzésének lehetőségéről.
A találkozók kezdetben kötetlen beszélgetéseknek tűntek, amelyek látszólag egyáltalán nem kapcsolódtak a bevont vezetői engedélyhez vagy politikai kérdésekhez. A rendező később úgy fogalmazott a beszervezési kísérlet hátteréről, hogy „A kultúra úgy csinál, mintha egy aktkép a múzeumban ne válthatna ki heveny szexuális érdeklődést”, rávilágítva a manipuláció álságos természetére.
A látszólag ártalmatlan beszélgetések mögött azonban pontosan felépített stratégia rejlett. A harmadik találkozóra a tiszt már nem üres kézzel érkezett a kávézóba, hanem magával vitte a zsarolás legfőbb eszközét.
