Két presszózás után érkezett a nyílt zsarolás
A színház belügyi kapcsolata két alkalommal találkozott Szikorával egy helyi kávézóban, ahol kezdetben ártalmatlannak tűnő témákról beszélgettek.
Az első találkozón a kertápolásról és fűnyírásról esett szó, a második alkalommal viszont a tiszt már az Erdélyből áttelepülő magyar színészek társulati beilleszkedéséről kérdezősködött.
A harmadik megbeszélésre az összekötő már magával vitte a korábban bevont vezetői engedélyt, és letette azt az asztalra a feltételeivel együtt.
A hatósági megbízott világossá tette, hogy a vezetői okmányt kizárólag a beszervezési nyilatkozat aláírása fejében hajlandó visszaadni a rendezőnek.
Szikora János azonnal megtagadta az alkut, és határozottan kijelentette, hogy „ilyen áron nem kéri a jogosítványt, a papírt nem írja alá.” Ezzel a lépéssel a kapcsolat azonnal és véglegesen megszakadt.
A beszervezés látványos kudarcba fulladt, a belső aktákban mégis évtizedekig ott maradt az ügy nyoma. De hogyan kerülhetett rá a 6-os kartonra egy olyan lezárási dátum, amelyről az érintett semmit sem tudott?
