Mit bizonyít valójában az állambiztonsági nyilvántartó karton
Szikora János a rádióban kifejtette: „az illető tiszt szemében én egy kudarc voltam, ha neki el kellett számolni ezekkel a beszélgetésekkel a felettesei számára, akkor ez nem egy sikeres beszervezés, hanem egy sikertelen beszélgetés volt, mert gyakorlatilag a kapcsolatot nem tartottuk, információkat nem adtam át.”
A rendező elmondta, nem tudja, miért és hogyan jegyezték fel a két évvel későbbi lezárási dátumot a kartonjára, hiszen a harmadik találkozó után soha többé nem látta az illetőt.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára online keresőfelületen indította el a kommunista titkosszolgálatok dokumentumainak közzétételét. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szakmai leírása szerint a 6-os karton a belső nyilvántartási alaplap volt, amelyet az érintettek sohasem láthattak és nem írhattak alá.
A szakmai konszenzus alapján a karton létezése önmagában nem igazolja a tényleges együttműködést vagy a jelentések adását, mivel a meghiúsult beszervezési kísérletekről is vezették a lapokat.
Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a levéltári kartonokon együttműködők, megzsarolt személyek és sikertelen beszervezések alanyai vegyesen szerepelnek.
Szikora János leszögezte, nem volt ügynök és soha nem jelentett senkiről, így a felelősség a sajtóé, miként mutatja be ezeket a dokumentumokat a nyilvánosságnak – írta meg a 24.hu.
