Kapcsolódó cikk
A program első és legfontosabb pilléreként Tarr a szabad és autonóm kultúra megteremtését jelölte meg. „Az állam feladata nem az ízlésdiktatúra, hanem a zavartalan alkotómunka feltételeinek megteremtése” – fogalmazott. A színház-, tánc- és zeneművészet területén kiszámítható finanszírozást és teljes szakmai függetlenséget ígér – ez közvetlen ellentéte annak a rendszernek, amelyben Vidnyánszky Attila Nemzeti Színháza milliárdokat kapott, míg a független társulatok forrás nélkül maradtak.
Az egyházaknak szóló üzenet
A program egyik legfigyelemreméltóbb pontja az egyházakra vonatkozik. Tarr szerint az egyház és az állam viszonyát új alapokra helyeznék: „A kapcsolat alapja a tisztelet és a politikai nyomástól mentes autonómia lenne, és a meglévő megállapodások keretein belül támogatnák a hitéleti, oktatási és szociális munkát, de cserébe soha többé nem várnának politikai propagandát.”
Kapcsolódó cikk
Vádalku jöhet? Erős gyomrost adott a kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd Balásy Gyulának
Ez a mondat 16 év után az egyik legreményteljesebb fordulat: az Orbán-korszakban az egyházak – különösen a történelmi egyházak – rendszeresen megszólaltak politikai kampányokban, gyűléseken, és kormányzati üzeneteket közvetítettek híveik felé. Az új tárca ezzel az elvárással szakít – de cserébe garanciát ígér az autonómiára és a finanszírozás folytatására.
Film, műemlékvédelem, civil szervezetek
A filmszakmáról Tarr azt mondta: célja „a magyar film felszabadítása”, megszüntetve a politikai és ideológiai befolyást, hogy újra a szakmaiság, a tehetség és a nemzetközi versenyképesség legyen a döntő. A műemlékvédelemről egyértelműen fogalmazott: „épített örökségünk védelmét visszaadjuk a szakmának”, és megakadályoznák az átláthatatlan ingatlanügyleteket – ez utóbbi valószínűleg a NER-es ingatlanforgalmazásra utal.
Kapcsolódó cikk
A civil szervezetekről szóló rész szintén szembeötlő: „a társadalom immunrendszere, nem pedig ellenségek” – ezzel Tarr közvetlen ellentétét fogalmazta meg annak a narratívának, amellyel az Orbán-kormány éveken át üldözte a civil szférát. A magyarságpolitikáról pedig kimondta: „többé nem szavazatvásárlás lesz”, helyette valódi kulturális és emberi hálózatépítést támogatnának.
„Soha többé nem várunk politikai propagandát" – mondta Tarr Zoltán az egyházaknak, miközben teljes autonómiát és zavartalan finanszírozást ígért. Ez az a mondat, amelyre a kulturális élet 16 éve várt.
Tarr Zoltán programja papíron az elmúlt másfél évtized szinte minden kulturális sérelméről szól – a Pataky-féle NKA-milliárdoktól az egyházi propagandán át a független filmek ellehetetlenítéséig. Hogy a szavak tettekké válnak-e, az a következő hónapokban derül ki. A leendő miniszter azonban egyértelműen megvonta a határt: ami eddig volt, az nem folytatódik. Ez önmagában is üzenet – azoknak, akik eddig politikai lojalitásból éltek, és azoknak is, akik 16 éven át nélkülözték az állami támogatást.
Kapcsolódó cikk