Forsthoffer ezért az autómosás, a locsolás, a légkondicionálás és az energiaigényes háztartási eszközök halasztását emelte ki. Az államfői poszt körüli előzményekben már korábban is éles vita alakult ki: Polgár Judit visszautasított felkérését Török Gábor a Tisza-kormány első nagy kudarcának nevezte. Most Forsthoffernek egy másfajta próbatételben kell megszólalnia: úgy kér együttműködést, hogy a fogyasztói fegyelem csak az egyik eleme az ellátás biztonságának.

A kérés mögött már a paksi korlátozás áll

A felhívás nem pusztán a kánikulás napok szokásos jó tanácsait ismétli. A Paksi Atomerőmű júliusban többször is visszafogta a teljesítményét a Duna alacsony vízhozama és a hőterhelési előírások miatt; július 27-én az 1-es blokkot 254 megawattal terhelték le. Ez nem azonos egy erőműleállás vagy országos ellátási zavar bejelentésével, de megmutatja, hogy a szárazság már a villamosenergia-termelés működési kereteit is szűkíti.

Nem minden teher osztható szét egyformán

A Susuz Yaz-ban Osman azért zárja el a birtokán eredő forrást, mert a rendkívül száraz nyáron saját földjét akarja előbb megmenteni. A völgy többi gazdája viszont ugyanattól a víztől függ. A jelenetben nem az aszály dönti el önmagában, ki jut vízhez, hanem Osman döntése arról, hogy a közös forrásból kit zár ki. Így a hiány azonnal elosztási kérdéssé válik: ki várhat, ki takarékoskodhat, és ki fér hozzá a nélkülözhetetlen erőforráshoz.

Forsthoffer felhívása a lemondás közös oldalát hangsúlyozza, amikor azt kéri, hogy mindenki csak annyit tegyen hozzá, amennyit tud. Az eredeti beszámoló szerint konkrétan egy elhalasztott locsolást, egy telefonhívást vagy a céges termelés átütemezését is ilyen hozzájárulásnak tekinti.

A paksi korlátozás azonban arra figyelmeztet, hogy a csap elzárása mellett a közös forrás kezeléséről is dönteni kell – különben a víz nem mindenkinek ugyanakkor fogy el.