Előbb a gyárak, csak végső esetben az otthonok

A miniszterelnöknek a Parlamentben tett korábbi bejelentései után most egy azonnali ellátásbiztonsági helyzetben kellett kijelölnie a sorrendet. A MAVIR már életbe léptette a jelentős üzemzavarra kidolgozott protokollját, miközben a kormány minden rendelkezésre álló kisegítő kapacitást üzembe állítana.

Magyar Péter szombat reggeli Facebook-bejegyzésében közölte az újabb paksi visszaterhelést. A kormány szerint a nagy ipari fogyasztók önkéntes vállalásai már mintegy 240 megawattnyi terhelést vettek le a rendszerről, de ez egy újabb paksi kiesésnél kevés lehet.

Az új rend először továbbra is önkéntes fogyasztáscsökkentést kérne a nagyfogyasztóktól, és ellenőrizné a vállalások teljesítését. Aki nem tartja be az ígéretét, szankcióra számíthat; ha pedig a termelés és az import nem elég, a MAVIR előzetes figyelmeztetés után kötelező korlátozást írhat elő, akár ideiglenes lekapcsolással. A lakossági ellátás a kormányfő szerint ennek a láncnak a legvégén áll.

Amikor elfogy az önkéntes segítség

A Délidő kulcsjelenetében Kane a templomban próbál társakat találni Frank Miller érkezése előtt. A jelenlévők végül nem a veszély nagyságáról vitatkoznak, hanem arról, ki vállalja a személyes veszteséget. A segítség kérésként indul, de a vonat menetrendje nem változik meg attól, hogy a város halogatja a döntést; ezért Kane-re marad a következmény.

A paksi ügyben a Duna apadása tölti be ezt a könyörtelen óraszerkezetet. A kérdés nem pusztán az, hogy rendelkezésre áll-e elegendő erőművi és importkapacitás, hanem hogy az önkéntes vállalások meddig tartanak, amikor a termeléskiesés valóban kötelező döntéseket kér. Az Index beszámolója szerint a Dunamenti Erőmű 400 megawattos egységének javítása folyamatban van, és a jelenlegi tervek szerint vasárnap újra termelhet. Addig a rendszernek ugyanúgy a fogyó idővel kell számolnia, mint Kane-nek a közeledő vonattal.