A csütörtöki tájékoztatáson Magyar Péter arról beszélt, hogy legkésőbb hétfőtől jelentkezhet a kiesés, miközben a hőség az esti fogyasztási csúcsot is emelheti. A miniszterelnök egyúttal nagyfogyasztók önkorlátozását, importot és tartalék erőművi kapacitásokat említett a rendszer egyensúlyának fenntartására. A kormányfő korábbi, parlamenti bejelentései után most az áramellátás biztonsága került a Magyar Péter által nyilvánosan vállalt ügyek közé.

Nem a víz hiányzik, hanem a vízkivétel lehetősége

A leállás oka nem az, hogy egyáltalán nincs elegendő víz a Dunában a blokkok hűtéséhez. A gond az, hogy a szivattyúk szívócsonkjai a jelenlegi, tovább apadó vízszint fölé kerültek, ezért nem tudják ellátni feladatukat. Az erőmű már a saját alacsony vizes eljárásrendjének harmadik fokozatában van; a negyediknél valamennyi blokkot le kell állítani.

A teljes leállás nem nukleáris vészhelyzetet jelent. Az álló blokkok hűtéséről továbbra is gondoskodni kell, ehhez az üzemelő blokkok másodpercenkénti mintegy 100 köbméteres igényével szemben percenként 5 köbméter víz szükséges. A Pajtás szivattyúk erre az esetre állnak rendelkezésre, vagyis a biztonsági feladat és az áramtermelés kérdése itt szétválik.

A pallóhíd alatt most a Duna apad

A félelem bére feszültsége nem abból fakad, hogy a sofőrök nem tudják, hová tartanak. Pontosan tudják: a hídon át kell menniük, de egy rossz mozdulat, túl gyors gyorsítás vagy túl nagy rázkódás végzetes lehet. A cél nem változik, az útvonal fizikai feltételei mégis átírják, mi számít elfogadható kockázatnak.

Paksnál ugyanilyen kemény a határ. Az erőmű teljesítménye, az importkapacitás vagy a nagyipari fogyasztás korlátozásáról szóló politikai döntések csak azután következnek, hogy a vízkivétel technikai feltétele megszűnik. Az MVM szerint a teljes leállás idejére csak becslést lehet adni, mert a vízügyi előrejelzések napon belül is változnak; a szívócsövek mélyebbre helyezésének műszaki munkája már elindult. A Paksi Atomerőmű hivatalos közleménye szerint az új megoldás néhány éven belül a mostaninál is alacsonyabb vízszint mellett teheti folytathatóvá a termelést.

Addig azonban a rendszer a pallóhíd logikája szerint működik: nem az a kérdés, ki mennyire szeretne továbbmenni, hanem hogy meddig ér még le a szivattyú.