Hallerné Nagy Anikó elvette a szót Magyar Pétertől: meglepő jelenet követte az ülésteremben a kemény fegyelmezést

A parlamenti szigor nem áll meg a párthatároknál, még akkor sem, ha a miniszterelnök és az ülésteremben felügyelő alelnök ugyanabban a politikai közösségben dolgozik. Hallerné Nagy Anikó, az Országgyűlés alelnöke részletesen felidézte, milyen tapasztalatokat szerzett az ideiglenes házelnöki időszakában, és hogyan kezelte a legkiélezettebb helyzeteket a plenáris üléseken. A politikus azt sem hallgatta el, miként reagált, amikor a miniszterelnök egy fegyelmi intézkedést követően közvetlenebb hangnemre váltott – írta meg a Szeretlek Magyarország.

Az alelnök elmondása szerint elkötelezett a Házban zajló érdemi munka mellett, így nem habozott megvonni a szót a miniszterelnöktől sem, amikor a vita túllépett a kereteken. Az eseményeket követő üléstermi gesztusra adott válasza azonban jól mutatta az írott szabályok és a személyes viszony sajátos egyensúlyát. Hallerné Nagy Anikó megerősítette, hogy a szigorú fegyelmezés után sem alakult ki feszültség köztük, ám a határokat azonnal kijelölte.

Hallerné Nagy Anikó és a parlamenti fegyelem határai

A fegyelmi döntés utáni pillanat nem a megszokott hivatali rend szerint telt el a parlamentben. Arra a kérdésre, hogy kapott-e bármilyen kritikát Magyar Pétertől a szómegvonás miatt, az alelnök határozottan nemmel felelt, majd felidézte a rendhagyó jelenetet. „Nem, nem. Sőt, volt, hogy még a plenáris ülésteremben átölelt és megpuszilt, én pedig jeleztem neki, hogy még egy ilyen, és szankciók lesznek” – mesélte az alelnök.

Hallerné Nagy Anikó szerint a miniszterelnök alapvetően elfogadja a házszabályokat, és nincs részéről kitáncolás a keretek közül. Ugyanakkor megértőnek mutatkozott az olyan emberi reakciókkal szemben, amelyeket a túlfűtött személyes támadások váltanak ki. Hangsúlyozta, hogy a házszabály szerinti személyes megtámadtatás jogintézményét fontosnak tartja, de ha ezzel valaki visszaél, meg kell vonni tőle a szót. Elmondása szerint a szavazásokat nem a felülről vezényelt fegyelem, hanem a közös elvi irány tartja össze.

A vagyonvisszaszerzési hivatal körüli zárt ajtós viták

A parlamenti ülésvezetés mellett a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnökének kiválasztási folyamata adta a legtöbb munkát az alelnöknek az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság tagjaként. A kiválasztást övező óriási felzúdulásra és a hosszas egyeztetésekre a bizottsági tagok sem számítottak előre. A pályázati folyamat során rengeteg anyagot kellett áttanulmányozniuk és megszűrniük, mielőtt meghallgatták volna a legalkalmasabbnak tartott jelölteket.

„Ez egy hosszú folyamat volt, amely során több körös válogatással szűrtük meg a beérkezett, rengeteg pályázatot. Először azokat kellett kiszűrnünk, amelyek nem feleltek meg a pályázati feltételeknek. Emellett voltak olyan pályázatok, amik rendkívül alacsony színvonalúak voltak” – mondta Hallerné Nagy Anikó. Hozzátette, a döntésnél komoly fejtörést okozott a végjáték: „Inkább azt mondanám, hogy volt olyan szakasz, amikor én is nagyon sokat hezitáltam. Hiszen végül két jó jelölt közül kellett döntenünk, és számos érv szól Ligeti Miklós, és számos a megválasztott jelenlegi elnök mellett is.”

Az alelnök úgy látja, hogy bár a nyílt eljárással és a nyilvánosság bevonásával nehezebb utat választottak, az elszámoltatás iránti felfokozott társadalmi elvárások miatt elkerülhetetlen volt a vita. Hallerné Nagy Anikó jelezte, hogy nem vágyik házelnöki pozícióra, a jelenlegi alelnöki feladataival teljesen elégedett, az NVVH új vezetésével kapcsolatban pedig akkor lenne elégedett, ha a szervezet maradéktalanul meg tudná valósítani a törvényben kitűzött célokat.