A NORAD és a tévesen tárcsázott forródrót (1955)
1955 decemberében a hidegháborús feszültség kellős közepén a coloradói Sears áruház újsághirdetést adott fel, amelyben a gyermekeket arra buzdították, hogy telefonon hívják fel magát a Mikulást. A nyomtatásba azonban végzetesnek tűnő sajtóhiba csúszott.
A megadott hívószám egyetlen számjegyben tért el a tervezettől, és történetesen a Continental Air Defense Command szupertitkos segélyhívó vonalához tartozott. A katonai védelmi bunker vörös telefonja elméletileg kizárólag egy esetleges szovjet nukleáris támadás jelzésére szolgált.
Amikor a segélyhívó megszólalt, az ügyeletes tiszt, Harry Shoup ezredes vette fel a kagylót, ám a vonal túlsó végén nem a védelmi minisztérium beosztottja, hanem egy szepegő kislány hangja hallatszott, aki az ajándékai felől érdeklődött.
A parancsnok gyorsan átlátta a helyzet abszurditását, és szigorú eligazítás helyett utasította beosztottait, hogy ellenőrizzék a radarernyőket, és jelentsék a betelefonáló gyermekeknek, merre tart éppen a szán.
A katonai korai riasztórendszer technológiája ezzel a félreértéssel vált az ünnep békés szimbólumává, megalapozva a máig élő, világméretű karácsonyi radarkövető hagyományt.
Az észak-amerikai partok közelében szolgáló tengerészek fülhallgatóiban 1906 szentestéjén a recsegő morzekódok monotóniáját hirtelen egy hegedű dallama és emberi szó törte meg.
