Az első vezeték nélküli rádióadás az óceánon (1906)
1906 szentestéjén a tengeren hajózó rádiósok a megszokott monotóniára készültek az észak-amerikai partok közelében. A távíró-berendezéseken szolgálatot teljesítő tisztek kizárólag száraz, szaggatott morzekódok kattogását várták a fejhallgatóikban.
A United Fruit Company rádióvevővel felszerelt hajóinak kezelői hetek óta nem hallottak mást, mint az óceáni viharok okozta recsegést és a hivatalos jelzéseket. Az ünnep estéjén azonban hirtelen valami egészen példátlan zavarta meg a csendet.
A massachusettsi Brant Rockból Reginald Fessenden kutató a történelem első szórakoztató jellegű, emberi hangot továbbító rádióadását sugározta ki a nyílt víz felé.
A folyamatos hullámú amplitúdómodulációs technológiát használó feltaláló maga ragadott hegedűt, és a hangszeren eljátszotta az O Holy Night című dalt, amelyet bibliai felolvasás kísért.
A távoli kabinokban ülő tengerészek számára a megmagyarázhatatlannak tűnő emberi hang és zene azonnal áttörte a zord óceáni elszigeteltséget, megmentve az ünnep meghittségét.
A viktoriánus kor szalonjaiban a száraz fenyőágakra helyezett nyílt viaszlángok rendszeresen lakástüzekkel fenyegettek, amíg egy manhattani bemutatón fel nem bukkantak a kézzel huzalozott, apró fényforrások.
