A magát posztpunk bandának definiáló The Foreheads idén májusban letette a névjegyét, első lemezével, a Flawed Queennel. A ContextUs a gitártémákra, hangulatra építő új album témáiról, értékeiről és a készítés kulisszáiról kérdezett, a válaszokat Énekes László, a zenekar frontembere adta.
ContextUs: Egy hónapja érkezett meg az első The Foreheads-nagylemez. Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig az új albummal kapcsolatban?
Nagyon jól fogadta mind a sajtó, ahol online kritikát kaptunk, mind a rajongók. Megerősítettek abban az érzésben, hogy a számok egységesek annyira, hogy egy lemezre ráférjenek, de sokszínűek is annyira, hogy ne váljon unalmassá az album a végére sem. Kaptunk építő jellegű, kevésbé hízelgő kritikát is, de ezeknek is örülünk. Tanulunk belőle – ha megfontolásra érdemes – vagy nem. (mosolyog)
ContextUs: Már tavaly augusztusban is tudni lehetett, hogy dolgoztok a Flawed Queens-en. Meddig és hogyan zajlott a munkafolyamat?
A dalok egy részét a nagylemez gondolata előtt kezdtük el írni, akkor még nem terveztünk ekkora nagyságrendben. Ahogy haladtunk, egyre több szám lett, és nem akartuk szétdarabolni az anyagot kislemezekre.
Meg egyébként is nagy álom minden zenekar vagy zenélni vágyó ember fejében, hogy egyszer a saját nagylemezét foghassa a kezében, úgyhogy egy pont után mi is inkább ebben kezdtünk gondolkodni.
A Kepler stúdió mellett döntöttünk, Miskolczi Marcival már az előző kislemeznél is dolgoztunk együtt, és nagyon jó munkát végzett. Úgyhogy az ő felügyelete mellett kezdődtek meg a felvételek 2017 végén. Két részletben vettük fel a számokat, és utána következett az utómunka. Erre sok időt szántunk, hogy olyan hangzással tudjuk kiadni a lemezt, ami mindenkinek tetszik.
A témákat alapvetően én hoztam a szövegekkel együtt, de ez nálunk mindig így volt. Változó, hogy milyen készültségi szinten dobtam be a számkezdeményeket a közösbe. De arra is volt példa, hogy a próbán az improvizatív ökörségekből halásztunk ki egy-egy témát, mert valaki felkapta a fejét, hogy ezt tartsuk meg, mert rohadt jó! Úgyhogy a lemezen így van olyan szám, amit már két éve pofozgattunk, pl. az Always Dirty, és van olyan, amit a stúdiózás előtti héten írtunk meg, pl. az Old Habits Die Hard.
ContextUs: Az album több dala is mintha generációs élethelyzeteket, életérzéseket örökítene meg. Mennyit merítettetek magánéleti eseményekből?
Nem volt az albumnak koncepciója, átfogó témája, de az az összes számra ráhúzható, hogy a saját tapasztalatból ered. A téma eredete számtól függően egyértelműbb vagy kevésbé az, de ez egy kapocs. Alapvetően olyan témákról szólnak a szövegek, amik jól beilleszthetőek a stílusba, de mindegyik számnak van gyökere és mondanivalója, még ha nem is tűnik úgy az összesnél. (mosolyog)
The Foreheads – Catching Up (Lyric Video)
A Catching Up hallgatható a Spotify-on: http://spoti.fi/2FLOuGo A The Foreheads zenekar Facebook-oldala: http://bit.ly/2G6x1I8 A The Foreheads zenekar Instag…
ContextUs: Az albumon szerepel egy dal, a Dread, amely négy részre van bontva. Mi ennek a története?
A Dread szétbontása Krisz (Kamasz Krisztián, dob – a szerk.) ötlete volt, és mindenkinek megtetszett, mert adott egy szálat, ami végigvonul az albumon, és ad egy keretet az egésznek, mégis talán kicsit kevésbé hat olyan sötéten maga a dal, mint egyben. Hát meg olyan menő megoldásnak tűnt.
ContextUs: Melyek lehetnek az új album kulcsdalai? Melyek a számotokra legfontosabbak?
Talán a Catching Up az egyik kiemelendő dal, mert ahhoz készítettünk egy klipet is koncertfelvételekből, amit sinco (Bátori Jim Gábor – a szerk.) vett fel az egyik Robotos bulinkon, és György Imi segített a vágással. Ez egy erős dal a lemezen, szeretjük is játszani. A basszusfutam csak egy kis próbatermi dudorászás alapján rögtönözte Hagyma (Hagymási Balázs, basszus – a szerk.), és arra ment rá minden elég rögtönzésszerűen, hamar összeállt.
Amit még kiemelnék, az a már említett Old Habits Die Hard, ami talán kicsit méltatlanul került a végére, mert azt a számot is nagyon szeretjük.
A főtéma csak egy feszes darálás, de jó rockos szám lett. Bár nem bánom, hogy a végére került, mert így úgy érzem, hogy nem ül le a lemez a végére sem. Megemlíteném még a Life In Dirt című számot a lemez közepéről, ez kezdődik az egyik általam leginkább kedvelt témával. Ez a szám egyébként akkor született, amikor egy kis szabadidőmben sétálgattam a VIII. kerületben a régi albérletem környékén, és valahogy azt a hangulatot szerettem volna elkapni.
ContextUs: Az akkor még készülőben lévő nagylemezről korábban azt nyilatkoztátok, hogy egy vizuális megújulást is hozhat. Hogyan teljesült ez az átalakulás?
Az átalakulás vizuálisan talán még a nagylemezzel nem történt meg, de megadta a felütést. Tervezzük új klip forgatását, és egy egységesebb megjelenést is színpadon, de egyrészt ezekre folyamatokként tekintünk, tehát nem nagyon tudom megnevezni az átalakulási pontot, másrészt több tervünk is van még ezzel kapcsolatosan, ezeket pedig nem szeretném lelőni idő előtt. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy a borítón is megjelenő domináns bordó szín egy teljesen új vonulat, amit Jacsó Miklós grafikus barátunk ötlete volt (akinek egyébként az egész album artworkjét köszönhetjük), és ezt is szeretnénk még tovább fűzni.
ContextUs: A zenekar zsánere regresszív posztpunk, a klasszikus iskola egy új nemzedéke. Mennyire képviselitek a klasszikus punk értékeket?
A punk értékrend nem mondanám, hogy közel áll hozzánk, inkább elemeket hozunk belőle, de nem sorolnám magunkat a punkbandák közé sem zeneileg, sem felfogásban. Ettől függetlenül a tinédzserkorunk komoly meghatározója volt ez a műfaj, és akarva akaratlanul is be-bekúszik a számokba.
Ha ez megtörténik, egyáltalán nem bánjuk, de nem tudatos cél ez, inkább csak amolyan régi beidegződés.
Ettől függetlenül Benyával (Hagymási Bence, szólógitár – a szerk.) rendszeresen megfordulunk egy-egy nagyobb punkbulin, mint műkedvelők. (mosolyog)
ContextUs: Műfaji besorolást tekintve a dirty rock is a nevetek mellett szerepel. A ti olvasatotokban mit jelent dirty rockot játszani? Mivel jár ez?
Őszintén szólva elég nagy bajban voltunk a műfajunk meghatározásánál, mert belülről hallgatva ezeket a számokat nehéz bepakolni magunkat egy skatulyába. Pláne úgy, hogy természetesen a számok írását is végigkísérjük, tehát mire kialakul egy végleges verzió, addigra már nekünk teljesen másképp szól, mint a hallgatóknak.
The Foreheads – Van Gogh
Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.
Ettől függetlenül ez a címke sem alaptalan, a dirty rock nekünk olyasmit jelent, hogy nem kenyerünk a letisztult hangzás, a nagy, kántálható közönség énekeltetős refrének, inkább a gitártémákra és a hangulatra megyünk rá, egy olyan lendületet és erőt próbálunk átadni a zenén és a bulikon keresztül, ami nekem/nekünk okoz más zenék vagy koncertek közben eufória közeli állapotot. Azért nem kell megijedni, vannak a számokban refrének és versszakok is, de ezek az egész részét jelentik.
ContextUs: Mindössze harminc perc az album. Ez a koncepció része volt?
Az nem volt koncepció, hogy 30 perc legyen az album, de alapvetően ehhez a stílushoz, és a mi zenénkhez a kb. 3 perc hosszúságú számok passzolnak, nekünk ez a kényelmes.
Ebből következett tulajdonképpen a 30 perc, mert 10 számnál többet nem szerettünk volna felpakolni egy nagylemezre.
Sokszor úgy érzem magamon is, hogy ha új, ismeretlen együttest vagy albumot hallgatok, ritkán sikerül odafigyelnem hosszabb ideig. Első lemeznél nem szerettünk volna nagyon sok játékidőt használni, mert egy bemutatkozás legyen energikus, jellegzetes és határozott. Szerintünk ez sikerült is.
No Description
ContextUs: Összeállt már a The Foreheads nyári fesztivál menetrendje?
Igen, nagyrészt megvagyunk, júniusban fellépünk Esztergomban a Masszával, és a Vasszamarak fesztiválon, júliusban pedig lehetőséget kapunk a Művészetek Völgye Hangfoglaló Udvar színpadán is kiélvezni a fesztiválszezont, és bemutatni az új lemezt. Az augusztust pedig a nyaralásra és a készülődésre szánjuk, mert sok a tervünk a második félévre is, szóval kövessetek minket figyelemmel!
CV
A The Foreheads zenekar pályafutásának kezdete 2013 elejére tehető. A zenei stílusát egyedi módon regresszív posztpunkrockként definiáló banda különleges hiánypótlója a hazai punk rock műfajnak, habár megalakulásuk miértje sokkal inkább megmagyarázható az élőzene szeretetével, mintsem egy előre megkreált, tudatos koncepcióval. 2015-ben napvilágot látott első EP-jük We Did What We Came For EP címen, majd két évvel később a Whatever Floats Your Boat névre keresztelt középlemezükkel örvendeztették meg közönségüket. Idén májusban jelent meg első nagylemezük, a Flawed Queens.
