Hányatott sors és függőségek
Nemrég mutatták be a legendás amerikai dzsesszénekesnő, Billie Holiday (1915-1959) mozgalmas életéről szóló játékfilmet, a The United States vs. Billie Holidayt (Az Egyesült Államok kontra Billie Holiday) a Hulu streamingcsatornán.
A The Washington Post megjegyzi, hogy az énekesnő életrajzát feldolgozó legújabb alkotás is beállt a sorba, és elsősorban a már alaposan feltárt és szenzációhajhász témákra építi a történetet, úgymint Holiday sorozatos gyermekkori traumái (édesapja elhagyta a családot születése után, szexuális zaklatás, gyermekprostitúció) kábítószer- és alkoholfüggősége, valamint bántalmazó párkapcsolatai.
Forradalom a bíróságon: csoportos emlékkiállítás nyílt a New Haven-i Black Panthers-per 50. évfordulójára
Black Lives Matter: ment-e a világ elébb?
Kapcsolódó cikk
Lee Daniels rendező filmjében azonban a szövetségi kormányt kábítószerellenes ügyosztályának a heroinista Holiday ellen folytatott nyomozása mellett egy másik cél is mozgatta az 1940-es évek Amerikájában: egy időre ki akarták iktatni a Strange Fruit című drámai erejű balladát rendkívül népszerűvé tevő Holiday-t. Az énekesnő egyik legnagyobb slágere ugyanis a meglincselt feketékről szólt, ami akkoriban a déli államokban rendszeresen előfordult.
Andra Day Performs "Strange Fruit" | United States vs. Billie Holiday | Hulu Original
The most important song of the civil rights movement. Andra Day performs Billie Holiday's "Strange Fruit" in United States vs. Billie Holiday. Premieres Febr...
A kritikusok az egekig magasztalták Andra Day alakítását a főszerepben, és a film csúcspontjának nevezték, amikor előadja a Strange Fruitot a színpadon. Ellenben a rendezői megközelítést, amely az énekesnő kábítószerbirtoklás miatti letartóztatása előtti és utáni eseményeket helyezi a fókuszba, a gyerekkori drámai események fel-felvillantásával, már kevésbé kedvezően értékelték. A nyomozás során Jimmy Fletcher (Trevante Rhodes) titkosügynök követi az énekesnőt, akibe aztán beleszeret. Ezen fikciós szál mellett a film bemutatja Holiday bántalmazó kapcsolatait is: James Monroe-t, az első férjét, Joe Guy-t, a szeretőjét, majd Louis McKay-t, aki élete utolsó szakaszában volt mellette. A nő kábítószerfüggése ezeknek a bántalmazó kapcsolatoknak a viszonylatában értelmezendő, amit a rendező könyörtelen részletességgel tár a néző elé. A kábítószerellenes csoport nyomozása pedig egy újabb bántalmazásnak is felfogható, amelyet az énekesnőnek el kell viselnie.
A kritikusok szintén a rendező szemére vetették, hogy nem ábrázolta elég árnyaltan Holiday és Lester „Prez” Young dzsesszzenész barátságát. Az énekesnő egy másik legendával, a tavaly elhunyt Jimmy Cobb dzsesszdobossal is dolgozott.
Előadásmódja megújította a dzsesszéneklést
Nem a Pulitzer-díjas Suzan-Lori Parks által írt forgatókönyvben merül fel először, hogy a kormány üldözte Holidayt a feketék jogainak himnuszává vált dal miatt. A 2019-ben készült Billie című dokumentumfilmben hangzik el az azóta elhunyt basszusgitáros Charles Mingus-tól, hogy „Holiday már Martin Luther King előtt harcolt a feketék jogaiért”. Az énekesnő, akinek szobra bekerülhet az Amerikai Hősök Nemzeti Kertjébe is, ugyanis minden alkalommal szót emelt a diszkrimináció ellen, amikor előadta a Strange Fruit című számot, és utána gyakran törtek ki zavargások.
A Time to Stir, a 15 órás dokumentumfilm új megvilágításba helyezi az 1968-as Columbia Egyetemen történt diáklázadást
A brit-amerikai rendező alapos munkájában a fekete és a zsidó diákok szempontjából is vizsgálta az eseményeket.
Kapcsolódó cikk
2017-ben Billie Holiday at Sugar Hill címmel jelent meg Jerry Dantzic fotóalbuma olyan, korábban nem publikált fényképekből, amelyek egészen hétköznapi helyzetekben láttatják az énekesnőt. A kötetből, bár nem titkolja az énekesnő életét megkeserítő gyermekkori nyomort, függőséget és erőszakot, amelyek végül halálához is vezettek, mégsem az érződik, hogy ezek a történések határozzák meg Holiday személyiségét. Köszönhető mindez a Fehér fogak szerzőjének, Zadie Smith bevezető helyett írt novellájának is, amelyet a képek nézegetése ihletett. Az írónő Holiday nevében elmélkedik az életén.
Lehet utánozni az előadásmódját, de a közelébe sem érhetünk annak a gyönyörűség és fájdalom közötti feszültségnek, amiből az ő éneke fakadt
– nyilatkozta Smith a kötet megjelenését követően.
