A párt közleményében elfogadhatatlannak és megbocsáthatatlannak nevezte a kijelentést, és Lázár távozását követelte a közéletből. Lőcsei Lajos a cikk szerint úgy fogalmazott: „Ez az üzenet pedig egyértelmű és rövid: János, pucolj el a magyar közéletből!” A Momentum ezzel a mondattal tette világossá, hogy náluk ez nem „kommunikációs hiba”, hanem politikai felelősség kérdése. Fekete-Győr András is ráerősített erre az értelmezésre, amikor arról beszélt, hogy az ilyen megnyilvánulások szerinte korábban is következmények nélkül maradtak. A cikkben idézett mondata szerint: „kijelenthető, hogy Lázár János véleménye valójában a Fidesz hivatalos véleményét tükrözi”. Ez a keretezés már nem egyetlen mondatról szól, hanem arról, hogy a botrány mennyire tekinthető elszigetelt ügynek a kormánypárton belül.

A visszhang közben jóval szélesebb lett, mint egy ellenzéki performansz: a cikk szerint tiltakozott a Magyarországi Romák Országos Önkormányzata, több civil aktivista és a Tisza Párt is, valamint nyílt levélben is reagált egy roma tanár. Megszólalt a romaügyi államtitkár és a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló Kis Grófo is, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt pedig szintén vécékefés akcióval fejezte ki a tiltakozását. Lázár János a történtek után bocsánatot kért a kijelentéseiért. A batidai jelenet így végül nem a tárgyakról szólt, hanem arról, mennyire marad a felszínen egy politikai bocsánatkérés, ha közben a vita tovább forr. A Momentum akciója azt üzeni: szerintük nem elég a magyarázkodás, látványos következményt akarnak, és addig napirenden tartják az ügyet, amíg a kormányoldal le nem zárja számukra „érdemben”. Hogy ebből valódi politikai kár lesz-e, azt a következő hetek reakciói mutatják meg, de a botrány egyelőre nem akar kifulladni.