Kapcsolódó cikk
A háttér: Karácsony Gergely főpolgármester „Hála nektek” címmel hirdetett rendezvényt a rakpartra, amelynek célja az lett volna, hogy köszönetet mondjon azoknak a civileknek és szervezeteknek, akik a NER ellen dolgoztak. Az esemény végül a Tiszával egyeztetve május 9-re, a Kossuth térre tevődött – de Törley szerint az eredeti szándék, a civileknek szóló köszönet, a nagy ünnepség közepette elveszett.
A névsor, amelyet Magyar Péternek fel kellene idéznie
Törley részletesen felsorolta, kikről van szó. „A kishantosi mintagazdaságtól a jogvédőkig, az Ökotárs alapítványtól a tüntető diákokig, a tiltakozó pedagógusoktól a Pride szervezőiig, az egyetemfoglaló SZFE-hallgatóktól és oktatóktól a roma polgárjogi aktivistákig, a méltó lakhatásért küzdőktől a független sajtó képviselőiig” – fogalmaz. A sor nem teljes, de jelzi a mozgalom szélességét.
Kapcsolódó cikk
Törley konkrét neveket is említett: Rózsa Milán, Foltányi Zsuzsa, Setét Jenő – akik belehalt a küzdelembe. Sándor Mária, a fekete ruhás nővér – aki egzisztenciálisan ellehetetlenült. A kirúgott tanárok, a könnygázzal lefújt diákok, az országot elhagyni kényszerült színházi alkotók, a kivéreztetett civil szféra, a külföldre kényszerített CEU. „S gondoljunk a munkájukat elvesztő gyermekvédelmi dolgozókra” – tette hozzá.
A pikírt megjegyzés és ami mögötte van
Törley nem kímélte Magyar Pétert az elitgimnáziumi igazgatók fogadása kapcsán sem. Emlékeztetett: Magyar Péter „első szóra fogadta 17 elitgimnázium igazgatóját”, és pikírt megjegyzést tett arról, hogy jobb lett volna, ha kettő vagy négy évvel ezelőtt ilyen hangosak lettek volna. Törley ezt a megjegyzést „nagyjából jogosnak” tartja – de hozzáteszi: „kár, hogy ez a megjegyzés egy könnygázzal arcba fújt gimnazista vagy egy kirúgott tanár szájából lenne valóban hiteles.”
Kapcsolódó cikk
Vagyis Magyar Péter pikírt volt azokkal, akik hallgattak – de még nem mondott köszönetet azoknak, akik nem hallgattak, és ezért árat fizettek.
„Ezek az emberek és szervezetek ásták alá sok év munkájával és küzdelmével a Fidesz aljas rendszerét. Előkészítették a talajt. Nem volt egyszerű dolguk, súlyos áldozatokat hoztak" – írja Törley Katalin, akinek üzenete egyértelmű: Magyar Péter még adós a köszönettel.
Törley Katalin nem Magyar Péter ellen írta ezt a szöveget – hanem azért, mert úgy látja, szükség van erre a gesztusra. „A gesztus még megérkezhet, és fontos is lenne, mert szüksége lesz az országnak ezekre a civil bátrakra” – fogalmaz, jelezve, hogy a köszönet nem csupán szimbolikus: a fékek és ellensúlyok rendszeréhez ezek az emberek a jövőben is nélkülözhetetlenek. Ha Magyar Péter nem ismeri el munkájukat, a be nem gyógyult sebek maradnak – és a párbeszéd sem indul el.
Kapcsolódó cikk