Nézem Képzőművészet Történetek a “dobozból”

Történetek a “dobozból”

Promóció

A fiatal művészek szeretnek kísérletezni, a már ismert dolgokból valami mást alkotni. A Gray Box interdiszciplináris művészeti kezdeményezés. A társulat ötvözi a művészetek ágazatait, így létrehozva egy új, egyedi művészeti irányvonalat, stílust. Picit körbejárjuk velük a “dobozt”, belekukkantunk, sőt ki is borítjuk a tartalmát…

Promóció
- Advertisement -

A kérdésekre a társulat vezetője, Ádám Anna, valamint a társulati tagok válaszoltak: Alacsony Zsóka, Almási Szabina, Bakonyi Zsuzsa, Cserne Kata, Fodor Orsi, Földvári Róbert, Korponovics Roland, Molnár Gyuri és Piróth Tímea.

ContextUs: Képzőművészként végeztél, te alapítottad és jelenleg te vezeted a Gray Boxot és a társulatot is. Egy teljesen kívülállónak hogyan mondanád el, mi is az a Gray Box?

Ádám Anna: A Gray Boxot Sally O’Neillel alapítottuk azzal a céllal, hogy a saját szakmánkat meghatározó és behatároló konvencionális terektől, viszonyoktól és működési sémáktól eltávolodjunk. Ő a tánc, én a képzőművészet oldaláról jövök, a Gray Box pedig egy köztes, átmeneti terület félúton a színpadi előadóművészetek tereit definiáló “Black Box” és a klasszikus kiállítóhelyekre utaló “White Cube” határán.

A Gray Box tehát egy olyan kísérleti platform, ahol ezeknek a szakterületeknek az ötvözése az egyik legfontosabb irányelv.

Ezt a célt szolgálja az összes tevékenységünk is (workshopok, kísérleti jammek, performanszok…), melyek egyetlen és központi eszköztára a folyamatosan bővülő, jelenleg több mint kétszáz darabból álló performanszruha- és jelmezkollekciónk.

ContextUs: Ha egy szóval kellene jellemezni a Gray Boxot, mi lenne az?

Anna: Közösség(i munkafolyamat).

Gyuri: Újraértelmezés.

Kata: Pezsgőfürdő.

Orsi: Összművészet(i supercalifragilisticexpialidocious).

Robi: Jelenlétrehozás.

Roli: Folyamat.

Szabina: Átalakulás.

Timi: Valószínűleg több szót használnék.

Zsóka: Énhatár-keresés.

Zsuzsa: Játszótér.

ContextUs: Mire szolgálnak a ruhák, mi a jelentőségük egy-egy performansz során?

Ádám Anna: Egy olyan eszköztárról van szó, amelyik performanszonként, sőt egy-egy performansz folyamán mindig más és más funkciót és szerepet tölt be. Leginkább a Guy de Cointet által használt “scenic objects” kategóriába tudnám sorolni, amelyik egyrészt multifunkcionális másrészt aktiválható tárgyak együttese. Tehát egy Gray Box-ruha, attól függően, hogy éppen hogyan van aktiválva, lehet egyszerűen a test és a textil között kialakult tér, vagy jelmez, kiegészítő, kellék, díszlet, de akár szereplő is…

Hozzám leginkább azok az inspirációs források állnak közel, amelyek a ruhának ezt a fajta többrétegűséget tükrözik.

Itt gondolok Király Tamás “divatperformanszaira”, Rebecca Horn “protéziseire”, Franz Erhard Walther vagy Delphine Pouillé “hordható objektjeire”, akiknél a ruhák különböző: hol konkrét, hol absztrakt funkciókat töltenek be, természetesen a tartalom és a forma összefüggéseit szem előtt tartva.

ContextUs: Miben más a ti látványvilágotok egyéb kortárs alkotókhoz képest, illetve mi a cél, és ki a ti célközönségetek?

Fodor Orsi: Anna már említette az állandó eszköztárként szolgáló performanszruha- és jelmezkollekciónkat. Mivel ezek jelentik a díszletet, teret, jelmezt, ezért a látványvilágunk nagy részét is ezek alkotják. Eszköztárunk fontos részét képezik még a Robi és Kata által hangszerként megszólaltatott tárgyak. Ezek nem csak a hang révén adnak hozzá egy-egy performanszhoz, hanem sok esetben elhelyezkedésük, látványuk szempontjából is.

Eltérünk más alkotóktól abban, hogy erősen tér-, létszám- és témaspecifikusak vagyunk, ezért nagyon változatos a formanyelvünk. Ahogy a ruhák felhasználása, úgy a látvány is függ az adott tértől és adott témától.

Cél az, hogy továbbra is új formákkal kísérletezzünk, és a ruhákat a lehető legkülönbözőbb módokon és mértékben használjuk fel, valamint bővítsük, újítsuk a kollekciónkat.

Ha meghívnak bennünket egy adott térbe, van, hogy a tér jelenti a kapcsolatot a nézők és köztünk, de sokszor a téma miatt jön el valaki egy előadásra. A Gray Box számára fontos a közösségépítés, és ennek az is része, hogy a különböző helyeken és módon létrehozott performanszainkkal közelebb hozzuk egymáshoz a kiállításokat látogató értelmiséget és az utca emberét. Hogy éppen mely célcsoport a fókusz, az mindig témafüggő.

Gray Box
Gray Box / Fotó: Zellei Boglárka

ContextUs: Mesélj arról, mit takar a MOVEtöri, és hogyan születik meg egy ilyen speciális tárlatvezetés?

Anna: A MOVEtöri tárlatvezetés mozgásban. Olyan múzeumpedagógiai programról van szó, ahol kizárólag nonverbális eszközökkel értelmezzük a műtárgyakat, a műtárgyak közötti kapcsolatot, valamint a műtárgy és a kiállítás koncepciójának viszonyát. Általában egyórás foglalkozásokról van szó, amit mindig egy-egy meghívott táncossal, vagy edzővel tartok közösen (pl. Muladi Brigitta, Farkas Gergő Dávid, Grégory Chevalier…). A MOVEtöri alatt olyan egyéni vagy csoportos gyakorlatokat végzünk, amelyek kiindulópontja a kiállításon fellelhető egy-egy műtárgy vagy dokumentum.

ContextUs: Hogy születnek az ötletek egy-egy workshoptémára?

Anna: Egy Gray Box workshop vagy egy kiállítás kísérőprogramja (pl. TAT galéria “MásKÉPp” kiállítás), vagy egy fesztivál, konferencia szerves része (pl. LIFT X.). Tehát mindenképpen van  egy “központi” téma, amit mi általában pontosítunk,  aminek egy szegmensére reflektálunk.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Barthes-konferencia keretében tartott workshopnak például a Beszédtöredékek a szerelemről című könyv volt a fókuszában.

Erre a témára találtunk ki olyan egyéni, vagy csoportos improvizációs gyakorlatokat, amelyekben központi szerepet kapott a ruhakollekciónk. 

ContextUs: A BRAVO magazin kultikus “Szex, szerelem, gyengédség” rovatától kezdve, összegyűjtött személyes történeteken, anekdotákon, naplótöredékeken keresztül Roland Barthes Beszédtöredékek a szerelemről című könyvéig különféle minőségű és típusú szövegekkel foglalkoztok. Ezeket mindig másként használjátok fel ruhaperformanszaitokban. Hogyan definiálnád az írott vagy a beszélt narratívához való viszonyotokat?

Bakonyi Zsuzsa: Egy téma feldolgozása kapcsán kiindulási pontnak jellemzően vagy képekhez, vagy szövegekhez nyúlunk. És ez lehet bármilyen szöveg! Talán érdekes és humoros megemlíteni, hogy pár hónapon belül a Bravo magazin és a Biblia hasonló témájú, érzéki részét dolgoztuk fel két különböző performanszban: a korunkbeliek tinédzserkorát meghatározó Szex, szerelem, gyengédség rovatot az azonos című előadásban, és az Énekek Énekét a Mennyei előjáték című peformanszunkban.

A szövegekből inspirálódva egy úgynevezett fordítási folyamat során jutunk el a konkrét ruha–mozgás–zene akcióig. A kész darabokban is szinte mindig szerepet kap a beszéd vagy az írott szöveg valamilyen formában.

Ennek több oka is van. Egyrészt összművészeti alkotások révén, a szövegekre is mint fontos alkotóelemekre tekintünk. Másrészt a narratív szövegek egyfajta mankót adnak a nézők/résztvevők kezébe, hiszen a szövegeket tanuljuk meg mindannyian a legjobban dekódolni (képekkel, mozgással ellentétben). Nekünk fontos, hogy a performanszainkra látogatók számára világos legyen a feldolgozott téma, és mindenki a saját felkészültsége és habitusa szerint repüljön el absztraktabb szintekre.

Gray Box
Gray Box / Fotó: Zellei Boglárka

ContextUs: Ezek a ruhaperformanszok előre és szigorúan megkoreografált mozdulatokból állnak, vagy az improvizáció is fontos elemük?

Piróth Tímea: Improvizációból indultak. Az első performanszoknál főként ebben mozogtunk. Akkor is volt egy meghatározott keret, szöveg, vagy a közönséggel való kontakt minősége. De mindenkinek igénye lett az egyértelműbb, egyszerűbb kifejezés felé haladni. Többféle munkamódszert használtunk már ki, és mindig van egy – mozgást nem behatároló – koreográfia, ami inkább konceptuális térképe a használt térnek, és időben strukturálja a történéseket. Ez egy feszesebb szerkezet, de pont emiatt szabadabb benne a mozgás, mintha mindent egy mozdulatba sűrítenénk.

ContextUs: Miért tartjátok fontosnak azt, hogy a különböző művészeti ágak átjárhatóvá váljanak a másik felé, és így, immár együtt, egy új irányzatot alkossanak?

Korponovics Roland: Az átjárhatóság érzete munkáinkban nagyban köszönhető annak is, hogy társulatunk tagjai sem azonos érdeklődésű, illetve szakmai oldalról érkeznek. Képzőművészek mellett van színész, táncos stb., és az alkotói folyamat során nagyon inspirálóan hatunk egymásra különböző nézőpontjaink konszenzusának keresése által. Amikor egy szóval kellett jellemezni a Gray Boxot, ezért választottam a folyamat szót. Minden alkalommal tanulunk egymástól valami újat, amit a következő performanszban, workshopban már hasznosítunk.

Az átjárhatóság a helyspecifikusságunkkal is összefüggésben áll. Az, hogy ennyire sokfajta térben gondolkozunk magunkról, megkívánja a rugalmasságot a műfajok kreatív hasznosítása terén.

Nekem a Gray Box performanszaiban az egyik leginspirálóbb élmény, hogy egyre többször találkozom az előadásokon nem a művészeti szakma oldaláról érkező, vagy nem rendszeresen színházba járó nézőkkel. Az előadások végén általában megkérdezzük a látogatókat, hogy hogyan érezték magukat, és javarészt nagyon pozitív, új élménnyel távoznak, ami számomra azt az érzést erősíti, hogy igenis keresni kell azt a formanyelvet, ami érthető és elérhető minden társadalmi réteg számára. Mi több: megszólítja a művészettel nem találkozó, annak megértésére magát nem elegendőnek tartó (mert sajnos van ilyen), s ezért idegenkedő embereket, átjárhatóságot biztosítva nekik is az intézményesített képzőművészet, és saját személyes tanulságaik érvényei között.

ContextUs: A társulat állandó tagokból áll, vagy folyamatosan bővül, ahogy új művészeti ágakat (színház, tánc…) is bevontok az alkotási folyamatba?

Molnár Gyuri: A társulatnak van egy magja, akik a legtöbb performansz kialakításában és előadásában részt vesznek. De ha emberre van szükség, akkor persze vannak külsős barátaink/művészeink, akik beugranak egy-egy együttműködésre, így tudnám leírni a bővülést. Jelen pillanatban szinte minden művészeti ágazat képviselve van a társulaton belül. A bővülés mindig az adott performanszhoz van igazítva, ahogy ez volt az Érzelmek Énekénél. Ott egy nagyobb csapattal dolgoztunk, de ez egyébként változó.

ContextUs: Közösen alkottok, vagy miképp szokott létrejönni egy-egy előadás?

Alacsony Zsóka: Először is mindenki maga inspirálódik az adott téma mentén, és ezeket az egyéni inspirációkat, gondolatokat és elképzeléseket hozzuk be a közösbe. Szerintem maga az alkotás az egyik legizgalmasabb folyamat, mert mindig törekszünk új munkamódszereket kipróbálni, elvont szemszögekből közelíteni, kisebb csoportokban dolgozni, amikből létrejön majd a „nagy egész”, amitől mindenki egytől egyig a magáénak érzi a teljes előadást.

ContextUs: Meséljetek a zenéről! Honnan inspirálódtok, mi a munkafolyamatotok? Hogyan áll össze egy-egy performansz zenei szerkezete?

Cserne Kata: Az inspiráció forrása nagyon változatos. Először is maga a téma. Elkezd mozogni bennem, előhívja a kapcsolódó személyes emlékeimet, hagyom hogy átitassa a mindennapjaimat. A felkészülés időszakában a mindennapokban is megváltozik kicsit a figyelmem fókusza. Másképp hallgatom a városi zajokat. Fontosak a tárgyak, az anyagok. Ez igaz az általunk használt hangszerekre is, sokat játszunk olyan tárgyakkal, amik nap mint nap a kezünk ügyébe kerülnek.

A papír hangját például minden formában imádom, vagy az emberi test hangjait; ezek a zajok sokkal kézzelfoghatóbbak, sokkal direktebben hívják elő az érintés elemi érzeteit, mint egy erre a célra megszerkesztett tárgy.

Persze egy hangszert is sokféleképp lehet használni, ha élő viszonyba kerülök vele, akkor a megszülető hangok is élnek. Másik oldalról pedig ott vannak a ruhák, azok anyaga, ahogy a performerek használják őket. A látvány, a színek, a mozgás. Az ő kapcsolódásaik. A külső, térben és időben zajló történések. A többiek jelenléte. A közös jelenlét.

Ebből a szempontból az Érzékek Éneke nagyon különleges volt számomra, hiszen ott a belső történéseken, a bekötött szemű nézők belső történésein volt a fókusz. Emiatt sokkal jelentősebb forrássá váltak a belső képek, a zene szolgáltatta az előadáshoz a díszletet, hívta elő a szereplőket. A vendégekkel való kapcsolat is nagyon más, sokkal személyesebb volt. Ahogy mozogtam közöttük, éreztem, hogy kivel, hogyan és mennyire tudok kapcsolatba kerülni a hangjaimmal. Ki az, aki távolról is figyel és jelen van a hangok számára, és ki az, akinek szinte teljesen mindegy, mit csinálok, mert betölti az érintés, az íz, az illat. Nagyon érdekes volt.

Földvári Róbert: Nekem ez egy igazi örömforrás.

Már önmagában az előadások szellemisége, de a megvalósítás minden fázisa – kezdve a téma első ismertetésétől az ötletelések közbeni emberi megnyilvánulásokon át, egészen a kezdés előtti izgatott pillanatokig –, ráhangol az érzékelésnek egy magas szintjére, és táplálja azt a fajta zenei önkifejezést, ami a legközelebb áll hozzám.

Amiben az átélésen, és annak szabad átadásán van a hangsúly, ami pedig átsegít a korlátaimon. Amit szeretnék, amit szem előtt tartok, hogy a zene ne váljon el, hanem minél inkább szerves részévé váljon a performanszoknak. És nemcsak a próbák során, de az előadások közben is együtt alakuljon azzal, együtt mozogjon, folytonos kölcsönhatásban.

Hogy a hangok is inspirálják a mozgást, az átélést, mindez oda-vissza hasson, ezáltal egy közös alkotási folyamatban legyünk jelen mindannyian. 

Promóció
Promóció
Promóció

legnépszerűbbek

A WHO üzeni: ezeket tartsd be, hogy ne kapd el a koronavírust

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) ajánlásokat tett közzé, milyen szabályokat érdemes betartani a megelőzés gyanánt, valamint mik a koronavírus tünetei.

Az olasz nővér megmutatta, milyen káros hatásai vannak a koronavírusnak

Egy olaszországi nővér a koronavírus frontvonalából posztolt.

Így teszi tönkre a tüdőt a koronavírus

A felvételek az egyik olyan kínai páciens tüdejéről készültek, aki még tavaly decemberben hunyt el Kínában.
Promóció

a szerk. ajánlása

Andy Warhol cipőillusztrátorként kezdte – Érdekességek a pop-art atyjáról

Andy Warhol a XX. század egyik legmeghatározóbb művésze volt.

Laczkovich Borbála, a Banksy-kiállítás kurátora: „A felszín mögött egy komplex és ellentmondásos képet kapunk”

Laczkovich Borbála, a Godot Kortárs Művészeti Intézet kurátora segítségével tisztába tesszük, mit is jelent egy Banksy-mű hitelessége, jogos-e a művész szellemiségére hivatkozni a kiállítás ellen, miközben jópár műhelytitokra és felszín alatti sztorira is fény derül.

Saiid: „Ugyanaz a vonat, csak lecsatoltak egy pár vagont”

A lényeg, hogy az „élet szörfdeszkáján” sodródni és ride-olni is ugyanolyan jó lehet!

ez is érdekeltéged
<3