A műsor elején még a megszokott narratíva szól. A műsorvezető az esti várakozásokat foglalja össze: a magas részvétel – „6 millió szavazat, 78 százalékos részvétel” – mozgatórugójaként az élet- és vagyonbiztonságot, a frontot és az elveszíthető kormányzati előnyöket nevezi meg. A Fidesz-KDNP győzelmét természetesnek veszi. Gulyás Gergely miniszter 111 mandátumra számít – a műsorvezető szerényebben fogalmaz: „Én elégedett leszek a száz fölötti eredményekkel.”

„Ez nem tükrözi a valóságot"

Az első repedés akkor jelenik meg, amikor az első részeredmények befutnak, és a számok nem azt mutatják, amit vártak. A reakció jellemző: tagadás. „A listás szavazás eredménye 2,86 százalékos feldolgozottság mellett 48,2 százalékon áll a Fidesz-KDNP listája. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy azok a gyorsmérések, amelyek kijöttek, azok nem tükrözik a valóságot” – mondja a műsorvezető. Az ABCA, a Medián és a 21 Kutatóközpont eredményeit „közvéleménykutatásnak látszó adatoknak” nevezi.

Csakhogy a valós szavazatszámlálás éppen ellentétes képet fest. A felsorolt egyéni körzetekben rendre a tiszás jelöltek vezetnek – sokszor nem szorosan, hanem söprő fölénnyel. Budapest 8-as körzet: tiszás jelölt 63,6 százalékkal vezet. Budapest 14-es körzet: szintén tiszás vezet. Csongrád-Csanád megye: „majdnem kétszeres” tiszás fölény. Dunaújváros: tiszás vezet. Orosháza: tiszás alelnök 58,5 százalékkal vezet.

A tagadástól a beismerésig

A műsor dramaturgiája az egyre nehezebb magyarázatokon keresztül halad a beismerésig. „Még csak részeredmények ezek, ne vonjunk le messzemenő következtetéseket” – mondja a műsorvezető, miközben hozzáteszi: „az idő nem ennek a mondatnak dolgozik.” Ez az egyetlen mondat az egész műsor legőszintébb pillanata – a körzetszámlálás tempója és a fideszes jelöltek egymás utáni vereségei egyre kevesebb teret hagynak a reménynek.

A végső fordulat 72,4 százalékos feldolgozottságnál következik be: „A választás jelen pillanatban azt mutatja, hogy kétharmados győzelmet ért el a Tisza Párt.” A mondat elhangzik – és utána szünet. Majd: „Én azt gondolom, hogy egyetlen egy zárszóval zárjuk le ezt az estét. Nyilván nem erre az eredményre számítottunk. További jó tévézést itt a TV2-n. Viszontlátásra!” A zárómondat – „nyilván nem erre az eredményre számítottunk” – önkéntelenül mond el mindent. Nem a szavazókra hivatkozik, nem elemez, nem helyezkedik. Csupán beismeri, hogy a csatorna, amelyik hónapokon át a Fidesz győzelmét kommunikálta, most szembesül azzal, hogy tévedett. A „további jó tévézést” pedig egy olyan búcsú, amelynek hangvétele és a körülmények között egzisztenciális súlya van: mi lesz ezután?

A TV2 választási műsorának utolsó mondata: „Nyilván nem erre az eredményre számítottunk. További jó tévézést itt a TV2-n. Viszontlátásra!" Előtte még azt mondták: az exit poll-ok „nem tükrözik a valóságot."

A TV2 választási közvetítése azért különleges dokumentum, mert nem szerkesztett utólag – hanem valós időben rögzíti egy médianarratíva összeomlását. A „nem tükrözi a valóságot” tagadástól a kétharmados tiszás győzelem bejelentéséig eltelt idő alatt a műsorvezető szavai fokozatosan veszítik el a talajt, amelyen állnak. Gönczi Gábor és Marsi Anikó azóta pihenőre vonult. Szalai Vivien hírigazgatót felmentették. A TV2 struktúrája átalakul. A zárómondat pedig ott maradt a felvételen.