A két állítás között maradt a beszélgetés legkellemetlenebb kérdése: ki vagy mi tesz kötelezővé egy üzenetet, ha nincs kimondott utasítás? Ez más fényt vet arra az Orbán Viktor tusnádfürdői ellenállási politikájáról szóló korábbi Contextus-cikkre is, amely már a párt új szerepkeresését vizsgálta.
Két mondat közé szorult az ukránozás
Lentulai saját közlése szerint a posztjai iránti érdeklődés a huszadára esett vissza, amikor ukrán témával foglalkozott. Ezt úgy fogalmazta meg, hogy „tolnunk” kellett a témát, miközben néhány perccel korábban hangsúlyozta: a pártból soha senki nem mondta meg neki, mit írjon.
Kapcsolódó cikk
A műsorban a Fideszt válságban lévőnek nevezte, de azt mondta, Orbán Viktorral a párt ki tud jönni belőle. Később arról is beszélt, hogy a Vadhajtások Orbán Viktor által említett szerepe nem feltétlenül tükrözi a teljes Fidesz véleményét.
Amikor nem kell kimondani a parancsot
A megalkuvó Marcello Clericije nem azért válik a rendszer emberévé, mert minden mozdulatához külön eligazítást kap. A megfigyelési feladat vállalásakor már előre ismeri azt a rendet, amelyhez tartozni akar, és ehhez igazítja magát. Bertolucci filmjében az alkalmazkodás attól nyugtalanító, hogy a szereplő saját döntésnek élheti meg azt, amit a környezete rég kijelölt számára.
Lentulai megszólalása nem bizonyít központi utasítást, de a két mondata együtt megmutatja az ellentmondást: a téma számára egyszerre volt rosszul teljesítő és „kötelező”. A beszélgetésről szóló 444-es beszámoló szerint az ukrán témájú posztoknál a korábbi érdeklődés töredékét tapasztalta.
Clerici történetében a parancs végül nem a papíron, hanem a szerepben válik láthatóvá. Lentulai mondataiban is ez a hiányzó papír a legbeszédesebb.