Hampó Norbert szerint Orbán Viktor tusványosi kijelentései nehezítik Hajdu János ügyében az objektív igazság feltárását és a korrekt büntetőjogi megítélést. A Rashomon című filmdráma erdei gyilkosságának egymást kizáró tanúvallomásai segítenek megérteni azt a konfliktust, amelyben ugyanarról az akcióról egy politikus hőstettet, a nyomozás pedig lehetséges bűncselekményt vizsgál.
Orbán Viktor július 25-i tusványosi beszédében Hajdu Jánost, a Terrorelhárítási Központ volt főigazgatóját nevezte az ukrán pénzszállítók elleni operatív akció irányítójának. A Fidesz elnöke azt mondta, Hajdu megállította és levezényelte az akciót, ezért szerinte elismerés járna neki, nem eljárás. Orbán beszédének tágabb politikai ívéről már a tusványosi fellépését elemző korábbi cikkünkben is írtunk.
A hőstett és a gyanúsítás között ugyanaz az akció áll
Hampó a védelem nevében azt közölte: Hajdu nem követett el bűncselekményt. Ez azért ad különös súlyt Orbán mondatának, mert a volt TEK-vezető irányítói szerepe a nyomozás egyik központi kérdése. A gyanúsítás szerint Hajdu határozta meg az akció feladatait, és az ő utasítására tartottak fogva jogalap nélkül legalább kilenc órán át hét ukrán állampolgárt.
Kapcsolódó cikk
Német vizsgálat derített fényt a rejtélyes ukrán aranykonvoj szállítmányának eredetére
Hajdu ezzel szemben a vallomásában arról beszélt, hogy a TEK a NAV felkérésére kapcsolódott be, az akció közvetlen vezetését pedig egy beosztottja végezte; ő ellenőrző parancsnokként volt jelen. A 24.hu által ismertetett ügyészségi gyanúsítás és a védelem állítása tehát nem pusztán az esemény értékelésében tér el, hanem abban is, kié volt a tényleges döntési felelősség.
A Rashomon favágója sem maradhat kívül a történeten
A Rashomonban Akira Kuroszava nem azt mutatja meg, hogy az igazság egyszerűen elveszett, hanem azt, hogyan változik minden beszámoló a megszólaló érdekeivel együtt. A favágó előbb csak a holttest megtalálójának mondja magát, később viszont elismeri, hogy végignézte a párbajt. Ettől nem lesz azonnal világos, mi történt az erdőben, de világossá válik, hogy a történet elmondója sem független a történettől.
Hajdu ügyében a nyomozásnak azt kell elkülönítenie, mi hangzott el politikai színpadon, és mi következik a parancsokról, a fogvatartásról és a résztvevők szerepéről szóló bizonyítékokból. Az erdei tanúk helyett itt az iratok és a vallomások maradnak a bíró előtt: azokból kell kiderülnie, ki vezette valójában az akciót.