Az ügynökakták nyilvánossága új, konkrét szakaszba érkezett: a kormány benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amely az állambiztonsági múlt iratainak széles körű megismerését szabályozná. A terv nem egyszerű névlista-közzétételről szól, hanem arról, hogy 36 évvel a rendszerváltás után milyen adatok kerülhetnek a nyilvánosság elé, és kiknek a magánéletét kell közben továbbra is védeni.

A Miniszterelnökség közlését ismertető mfor.hu szerint a kabinet a lezárult társadalmi egyeztetés után terjesztette az Országgyűlés elé a teljes folyamatot rendező szabályozást. A kormány nem korábbi előírások foltozását, hanem új törvényt kezdeményez, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójához is köt. A döntés tétje ezért nem csak levéltári: a közintézményekbe vetett, régóta sérült bizalomról is szól.

Az előkészítő lépést a Parlament már 2026. július 7-én, 188 igen szavazattal fogadta el. A kormány tájékoztatása alapján a nemzetbiztonsági szolgálatoknak át kell vizsgálniuk az általuk őrzött iratokat és adatbázisokat, majd dönteniük kell arról, mely minősítések tarthatók fenn. A titkosítás feloldására alkalmas dokumentumok az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához kerülhetnek, ahol megkezdődhet a közzététel szakmai előkészítése.

Ügynökakták nyilvánossága: először a kartonok és a mágnesszalagok jöhetnek

A tervezet szerint elsőként a hatos kartonok és az úgynevezett mágnesszalagok nem minősített leíró adatai válhatnak hozzáférhetővé, a kormány korábbi közlése alapján 2026. október 22-én. A hatos kartonok a hálózati személyek beszervezéséhez kapcsolódó adatokat őrzik. Az 1990 januárjában átmásolt mágnesszalagok pedig három állambiztonsági nyilvántartás – az operatív, a hálózati és a központi kémelhárítási adattár – adatait tartalmazzák, rendszerezés nélkül. Ez magyarázza, miért nem egyetlen napon, egyetlen kereshető névsorban tárulhat fel a teljes múlt.

Az év végéig fokozatosan kerülhetnének sorra a B-dossziék fennmaradt iratai is. Ezekből derülhet ki, kik kerültek kapcsolatba hálózatokkal, milyen beszervezési anyagok készültek, és kikről gyűjtöttek információkat a beszervezett személyek. Egy aktában szereplő név azonban önmagában még nem mondja meg, ki milyen szerepet játszott: a megfigyelt, a jelentésekben említett és az együttműködéssel gyanúsított személy helyzete dokumentumonként eltérhet. A nyilvánosság értékét éppen az adhatja, ha az iratok összefüggéseikben válnak kutathatóvá.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nem tehet közzé bármit

A szabályozás a feltárás mellett határozott adatvédelmi korlátokat húz. Közzététel előtt felül kell vizsgálni, sértené-e az irat nyilvánossága az érintettek alapjogait, magánéletét vagy emberi méltóságát. A személyazonosító adatok mellett az egészségi állapotra, függőségekre, szexuális életre és szexuális irányultságra vonatkozó különösen érzékeny információk korlátozottan ismerhetők meg. Ez különösen a megfigyeltek védelme miatt fontos: az állambiztonsági jelentésekben sokszor nem az informátorok, hanem az általuk követett emberek kiszolgáltatott személyes adatai szerepelnek.

A mostani terv beleillik abba a kormányzati ígéretbe, amelyet Magyar Péter a parlamenti felszólalásában egy „hosszú, dicstelen korszak” lezárásaként írt le. Az ügynökakták ügye azonban más léptékű és érzékenyebb vállalás, mint egy aktuális politikai döntés: családi történeteket, egykori munkahelyi viszonyokat és ma is ismert közéleti szereplők múltját érintheti. A törvény ezért akkor lehet hiteles, ha a hozzáférés szabályai minden érintettre azonosan érvényesek.

A minősítés fenntartását kérő iratokról egy 13 tagú, a kormány által határozatlan időre kinevezett tanácsadó bizottság mond véleményt, amelyben a kormány közlése szerint a civil szakértők többségben lesznek.

Az igazi próba októberben kezdődik, amikor kiderül, milyen gyorsan, mennyire kereshetően és milyen indokolással válnak hozzáférhetővé az első adatok. A kormány az elmúlt több mint három évtized egyik rendezetlen történelmi adósságának törlesztését ígéri. Ha a feltárás nem akad el újabb minősítési vitákban, a rendszerváltás előtti állambiztonság működéséről végre nem elszórt történetek, hanem ellenőrizhető dokumentumok alapján folyhat a vita.