Egyetlen mondatnál akadt el a két új képviselő

Hortay Olivér és Palóc André az Országgyűlés augusztus 10-i rendkívüli ülésén tette le képviselői esküjét. Hortay a Századvég energia- és klímapolitikai üzletágának korábbi vezetője, valamint kormányközeli influenszer, Palóc pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium szóvivőjeként dolgozott.

A két politikus Szijjártó Péter és Budai Gyula megüresedett mandátumát vette át, majd csatlakozott a Fidesz parlamenti frakciójához. Az eskütétel közben mindketten belezavarodtak az előre felolvasott szövegbe, különösen abba a részbe, amely szerint tisztségüket „a magyar nemzet javára” gyakorolják.

Magyar Péter a felvételen hüvelykujját mutatva gratulált, majd megtapsolta a két képviselőt. A miniszterelnök ezután külön Facebook-bejegyzést szentelt a jelenetnek, amelyben azt írta, Hortay és Palóc nem tudta visszamondani a néhány mondatos esküt.

Soha nem látott kínos jelenettel kezdte meg a „munkáját” a két propagandista

fogalmazott Magyar Péter.

Kundera A tréfájában egy játékosnak szánt üzenetet a politikai rendszer az írója jellemének végleges bizonyítékává változtat. A mondat elveszíti eredeti méretét: már nem egyetlen rosszul sikerült gesztus, hanem az egész emberről kiállított vádirat lesz.

Magyar bejegyzése is ezen a rövidítésen alapult. Hortay és Palóc nyelvbotlása valós és kínos volt, de a „propagandista” minősítéssel együtt már azt sugallta, hogy a baki megmutatja teljes parlamenti alkalmatlanságukat. Egy hibásan elmondott mondatból így lett instant politikai személyiségteszt. A vizsgabizottság pedig, mint rendesen, a Facebookon ülésezett.

A gúny gyorsabb volt, mint az érdemi vita

A két új képviselő korábbi tevékenysége bőséges alapot kínál politikai kritikára. Hortay kormányközeli elemzőként és influenszerként, Palóc pedig minisztériumi szóvivőként vett részt a Fidesz kommunikációjában. Munkájuk, állításaik és az általuk képviselt rendszer teljesítménye közérdekű vita tárgya.

Magyar mégsem ezek valamelyikét támadta meg, hanem egy pillanatnyi hibát emelt ki. Ez kényelmesebb politikai alapanyag: néhány másodperces videóban terjed, nem igényel háttértudást, a közönség pedig azonnal tudja, mikor kell nevetnie.

A tréfa világában éppen ez a veszélyes. A hatalomnak nem kell hosszú érvelést felépítenie, ha talál egy mondatot, amelyet leválaszthat az ember teljes történetéről. A részlet átveszi az egész helyét, majd minden további ítélet önmagát igazolja vele.

A parlamenti eskünek természetesen súlya van, és joggal várható el, hogy egy képviselő képes legyen elmondani. A nyelvbotlás azonban nem bizonyítja, hogyan fog szavazni, milyen szakmai munkát végez, vagy miként viszonyul választói problémáihoz. Ezeket csak későbbi döntései mutathatják meg.

Magyar Péter tapsa néhány másodpercig működő politikai geg volt. A kérdés az, hogy egy miniszterelnök dolga a parlamentben a bakik pontozása-e, vagy azoknak a döntéseknek a számonkérése, amelyek miatt a két politikus pártja elveszítette a választást.

Kunderánál a tréfa azért válik tragédiává, mert a politika nem hajlandó elismerni a különbséget egy mondat és egy ember között. A magyar Parlamentben ezt a különbséget most a miniszterelnöknek sem sikerült hibátlanul visszamondania.