A vétó feloldása nem lett szabad jelzés
Az új kormány valódi fordulatot hajtott végre. Ukrajna első, az alapértékekről szóló tárgyalási klasztere június 15-én mind a 27 tagállam egyetértésével megnyílt, július 14-én pedig a külkapcsolati klaszter következett. Ez nem fér össze azzal az egyszerű állítással, hogy a kormányváltás semmit sem változtatott. A változás előzménye volt a kárpátaljai magyarok jogairól kötött megállapodás, amelyről a Contextus korábban beszámolt.
A lendület azonban gyorsan elfogyott. Az Euronews június végi beszámolója szerint a Magyar-kormány már nem támogatta mind a hat klaszter gyors megnyitását, és nem írta alá a továbblépéshez szükséges közös leveleket. Magyar Péter arra hivatkozott, hogy a bővítés nem lehet gyorsasági verseny, a kárpátaljai vállalások teljesítését pedig előbb számon kell kérni. A lapnak azt is mondta: Magyarország nem egyedül ellenezte a júliusi gyorsítást. Az Economx szerint július végén újabb tárgyalási részek megnyitása akadt meg magyar ellenálláson. A Bizottság technikailag megnyithatónak tartotta mind a hat tárgyalási blokkot, a tagállami egyhangúság azonban minden további lépéshez külön politikai beleegyezést követelt.
Ez egyszerre folytonosság és különbség. Orbán Viktor két éven át a tényleges nyitást blokkolta; Magyar az első két lépést átengedte, de fékezte az ütemet. A Yle áprilisi elemzése ezt előre jelezte: Orbán távozása után más kormányoknak is nyíltabban kell vállalniuk a gyors csatlakozással kapcsolatos fenntartásaikat. Ez vélemény és előrejelzés volt, nem a tagállamok szándékairól szóló bizonyíték.
Egy kérdéssor, sok külön döntés
John Boynton Priestley An Inspector Calls című drámájában a Birling család eljegyzést ünnepel, amikor egy felügyelő Eva Smith haláláról kezd kérdezni. A beszélgetésben mindenki a saját, elkülöníthető döntésével szembesül: egyikük sem birtokolta egyedül a nő sorsát, a lépések mégis ugyanabba a történetbe kapcsolódnak. A mechanizmus itt: a családtagok különállónak tekintett döntéseit a felügyelő kérdéssora felelősségi lánccá kapcsolja ugyanannak a nőnek a sorsában. A család addig őrizheti tisztes önképét, amíg mindenki csak a saját mozzanatát látja, és nem a döntések együttes következményét.
Kapcsolódó cikk
Az Economx augusztus 5-i beszámolója ezt a logikát élezte ki. Katalin Miklóssy, a Helsinki Egyetem Jean Monnet-professzora úgy fogalmazott a lap által ismertetett Yle-anyagban, hogy Orbán a „klasszikus falu bolondja” volt, és más tagállamok kihasználták ezt a szerepet. Ez elemzői minősítés, nem bizonyíték arra, hogy Varsó vagy Pozsony Budapest mögé bújt. A dokumentált rész szűkebb: Magyar szerint is voltak további ellenzők, miközben a mezőgazdaság, a költségvetési támogatások és a kisebbségi jogok különálló vitái megmaradtak.
Kapcsolódó cikk
A néppárti Manfred Weber szerint Orbán Viktornak döntenie kell, melyik oldalon áll
A formális döntési jog minden tagállamé, a tényleges féket azonban az használja, aki egy adott pillanatban megtagadja az egyhangúságot. A következményt Ukrajna viseli: reformjai mellett is csak szakaszosan jut tovább. Az ellenérv komoly: a Birling család döntései ugyanannak a kiszolgáltatott embernek ártanak, az EU-tagállamok viszont legitim nemzeti érdekeket képviselnek, a csatlakozás pedig nem automatikus jutalom. A párhuzam addig érvényes, amíg a látható blokkoló szerepe elfedi a többiek fenntartásait. Ami nyitva maradt, azt nem egyetlen felügyelő kérdése dönti el, hanem a különállónak mutatott döntések következő láncszeme.