Kettészakadt a kiadók frontja a bírósági perek mentén
A legnagyobb lemezkiadók stratégiai válasza élesen kettévált a modellek fejlesztőivel szemben. A Universal Music Group és a Sony Music Entertainment bíróság elé citálta a négymilliárd dollár feletti értékre becsült Suno nevű céget, azt állítva, hogy a szolgáltatás több mint 60 ezer jogvédett felvételt használt fel engedély nélkül a modelljei betanításához, köztük olyan előadók dalait, mint Avril Lavigne vagy Justin Timberlake.
Az amerikai szerzői jogi törvények alapján a kártérítési igény művenként akár a 150 ezer dollárt is elérheti, ami jelzi a tét nagyságát, miközben az Egyesült Államokban már több mint 100 per zajlik a kreatív ipar és az MI-laborok között. Ezzel szemben a Warner Music Group teljesen más utat választott: ahelyett, hogy éveken át pereskedne, peren kívüli egyezséget kötött a céggel, licencszerződésbe terelve a hanganyagait.
Robert Kyncl, a kiadó vezérigazgatója védelmébe vette a döntést, rámutatva az elhúzódó jogi procedúrák kockázatára: „A bíróságoknak évekbe telhet a méltányos használat eldöntése. Ha a másik fél eláll a méltányos használat melletti érveléstől és fizetni kezd, miért várnánk?”
A bírósági gyakorlat eközben fontos elvi korlátot szabott a technológiai cégek védekezésének: az amerikai harmadik körzeti szövetségi fellebbviteli bíróság 2026. szeptember 30-án a Thomson Reuters kontra Ross Intelligence ügyben kimondta, hogy a jogsértő adatbázisépítés egy versenytárs termék létrehozásához nem minősül méltányos használatnak. Ez a jogi döntés komoly érvet adhat a pereskedő zenei jogtulajdonosok kezébe. A perek mellett azonban elindultak a szuperrajongói szolgáltatásokra épülő üzleti kísérletek is. Ezek a prémium konstrukciók új szintre emelnék az engedélyezett átdolgozások piacát.
