Apolena Rychlíkova filmrendező a legalja munkákról: “Mindenki tudja, hogy k_rva kemény”

Ötvenkilenc filmet vetítettek a világ 35 országából az idei 15. Verzión. A Végkimerülésig című cseh dokumentumfilm a csehországi hitvány munkakörülményekkel szembesít és mutatja be tényfeltáró eszközökkel a társadalom kiszolgáltatott tagjait. A főszereplőnő munkát vállal Csehországban többek között élelmiszerboltban, szeméttelepen, húsfeldolgozó üzemben, gyárakban. A tavaly készült 70 perces dokumentumfilmet nagyon komoly nemzetközi visszhang övezi. Saša Uhlovával a dokumentumfilm álruhába bújt főszereplőjével és Apolena Rychlíkova rendezővel beszélgettünk a Művész moziban a vetítés után.

ContextUs: Apolena, a Cseh Köztársaságban készítetted az alulfizetett és nehéz munkákról szóló filmedet. Hogyan jött az ötlet, hogy erről a témáról forgass? És miért éppen Sašára esett a választásod?

Apolena Rychlíkova: Ez egy különleges történet. Hat éve ismerjük egymást Sašával, és nagyon érdekes helyzetben találkoztunk. Roma embereket akartak kilakoltatni az otthonukból Prágában egy panelből, ahol Saša újságíróként, én pedig aktivistaként voltam jelen. Neki akkor már volt két gyermeke, én pedig terhes voltam az elsővel.  Nyáron Saša megkeresett, hogy álruhába szeretne bújni és kutatást végezni a munka világában. Állandóan téma volt a beszélgetéseink során, hogy mennyire hitvány munkakörülmények vannak Csehországban. Mindig előkerültek azok a közhelyek , hogy milyen jogaik vannak az állampolgároknak.

Arra jöttünk rá, hogy az embereknek példaképekre van szükségük, hősökre, akiknek a cselekedeteiből erőt és bátorságot tudnak meríteni ahhoz, hogy kiálljanak a jogaikért.

Két perc alatt döntöttük el, hogy filmet fogunk forgatni, aztán egy könyv is született a témában. Saša sokkal proaktívabb volt a tervezés során a kezdetekben, mint én, de ez aztán kiegyenlítődött.

ContextUs: Akkor ezek szerint nem személyes élmények vezettek téged a film elkészítéséhez.

Saša Uhlova: Nem kifejezetten. Azt viszont határozottan szeretném aláhúzni, hogy Apolena nélkül semmire sem lettem volna képes. Ő találta nekem a munkákat, és ő tartotta bennem a lelket, amíg a gyárakban és a többi helyen dolgoztam.

Rockabul: Bombák helyett a beat záporozzon – Interjú Travis Beard rendezővel

Remekül! Ez az első filmem, így a filmfesztiválok világát még nem nagyon ismerem. De a Titanic elképesztő! Nagyon élvezem, hogy itt lehetek Budapesten! Nem, 8-10 évvel ezelőtt már jártam itt. ContextUs: Újságíróként? (Travis Beard, aki egyébként maga is zenél, foglalkozását tekintve újságíró, és Afganisztánba is zsurnalisztaként került. – a szerk.)

ContextUs: Saša a forgatás alatt megtartotta az eredeti állását?

AR: Nem, egyáltalán nem. Mindketten újságírók vagyunk egy parányi, független, bejegyzett médiánál Csehországban. Nem függünk senkitől, kevés pénzből gazdálkodunk. Ha összeadnád a mi hatunk, kollégák fizetését, körülbelül megkapnád egy menő médiamunkás fizetését. Körülbelül bruttó 800 eurót keresünk havonta. Saša írt egy cikket az élményeiről, amit több is követett a forgatás alatt. Blogot vezetett, amit naponta frissített.

ContextUs: Erős rész a filmben, amikor arról beszél Saša otthon, az ablakban cigarettázva, hogy mit tenne a világ, ha abbahagynák a munkát a kiszolgáltatott helyzetben lévő munkások. Majd arról elmélkedik, mi történne, ha az újságírók hagynák abba.

AR: (kacagva) Saša utálja azt a részt. Egy nagyon depressziós korszakában elkeseredetten nyilatkozik, ugyanakkor teljesen tehetetlen, és nem tudja a saját munkáját sem elvégezni. Nem merte megkérni a főnökét, hogy adjon neki más műszakot, mert attól félt, hogy kirúgják, és nem lesz képes használható anyagot lencsevégre kapni. 

czech journal the limits of work the winner of czech joy section
Jelenet a filmből / Fotó: dokrevue.com

SU: Rettegtem. Pszichológiailag nagyon megviselt a megaláztatás és az ebből fakadó helyzet.

ContextUs: Erősítette a félelmedet a rejtett kamera használata is? A titokban felvett felvételek miatt valószínűleg veszélynek voltál kitéve. Milyen rázós helyzetekbe kerültél?

SU: Igen. A szemüvegembe volt beleépítve egy kis kamera. Pár nap elteltével megszoktam, hogy hordom, később játszottam is vele. Letettem, beállítottam, hogy mindent vegyen, nagyobb legyen a kép. Semmilyen kapcsolatban nem álltam a munkáim alatt Apolenával, írtam az online naplómat, ő is onnan értesült a fejleményekről. 8 hónapig jártam szarabbnál szarabb helyekre dolgozni, és a naplóírás nagyon fontos része volt az életemnek. Az tartott józanul. Ki tudtam adni magamból az érzéseimet, és pontos társadalmi rajzot tudtam készíteni az aktuális munkatársaimról és a mindennapok nihiljéről is.

ContextUs: Saša, a férjed és a gyerekeid hogyan viselték a hiányodat a forgatások alatt? Volt, amikor 100 km-re dolgoztál Prágától, jelenlegi lakhelyedtől.

SU: Négy gyerekem van. Szerinted? A kezdetekben a férjem, Tomás mindenben támogatott, mert kaptunk pénzt néhány független alapítványtól, akik a független újságírók törekvéseit támogatják. Tomás azonban egyre mérgesebb lett az idő múlásával. A projektünk közepén talált egy új munkát. Amikor elkezdtünk forgatni, munkanélküli volt. Sok lett neki, hogy dolgoznia kell, és egyedül kell ellátnia a gyerekeket, amikor én egy másik városban dolgoztam. Minden kis szünetemben írtam neki és kérleltem, hogy támogasson, bírja ki. Végül hihetetlenül büszke volt rám.

AR: Van az a jelenet a filmben, amikor Saša mérgesen veri a fejét a párnába, és be nem áll a szája. Tudod, az a vicces, hogy azelőtt Afrikában dolgozott különböző segélyszervezeteknek, és volt olyan is, amikor két hónapra is eltűnt. Most meg itt hisztizett pár este miatt.

csehek 1
A rendezőt és a főszereplőt Bozóky Balázs faggatta a Művész moziban / Fotó: KZ

ContextUs: Mi változott Csehországban a film hatására az érintett ágazatokban, illetve munkahelyeken?

AR: Be akartuk mutatni, hogy milyen a társadalom legalulfizetettebb munkáiból élni. Mindenki tudja, hogy ez kurva kemény. Ebben nincs újdonság. Azzal, hogy bemutatjuk ezeket a munkákat és az alávaló körülményeket, azt akarjuk elérni, hogy javuljanak a munkakörülmények. Tudod, Kelet-Európa és Nyugat-Európa között hatalmas a különbség ezen a téren. Közép-Kelet-Európában elvesztettük a hitünket a demokráciában, és az autoriter hatalmak árnyékában az emberek nem érzik a szabadságukat. Éppen ezért alkalmatlanok arra, hogy kiálljanak a jogaikért. Amikor keményen gürcölsz és még így se jut elég pénz arra, hogy kifizesd a lakbéredet, akkor valami nagyon nincs rendben. Egy nyolcórás munka után Saša úgy érezte, mintha 100 év telt volna el.

A gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek ebben a posztmodern, posztindusztriális valóságban. Még mindig nem vagyunk képesek elgondolkodni azon, hogy mi az értelme kicsinálni magunkat a semmiért.

SU: Ezeknek az embereknek a munka az életük. Csak a munkáért élnek, semmi másért. Mindent az határoz meg. A főnökök önkényesen raknak be műszakokba, mint ahogy azt a szemétszelektálós munkám részénél is láthattad. Teljesen megfoszt ez a kiszolgáltatott lét az emberi jogaidtól. Alig láttam a családomat is többek között, magamra semmi időm nem volt a szabadidőmben, mert nagyon kimerítettek a munkák. A célunk a vita elindítása volt. Úgy gondoljuk, hogy egy modern és civilizált kultúrában képeseknek kell lennünk arra, hogy megvitassuk ezt.

ContextUs: Mindig is voltak rossz és alulfizetett munkák és olyanok, akik ki vannak szolgáltatva ennek a rendszernek.

AR: Néhányan köszönőleveleket írtak nekünk, de ezek nem lettek nyilvánosságra hozva. Többek között a filmünk segítségével megindult egy párbeszéd a minimális munkabérről. A világválság alatt 7 évig befagyasztották a minimálbért, ami stagnált és kb. 300 euró volt Csehországban, miközben az árak nőttön-nőttek. Majd a kormányváltást követően lassacskán elkezdődött a minimálbér emelése. Mostanra náhány politikus azzal érvel, hogy láthatóan semmi értelme sem volt, mert mindennek növekszik az ára. A minimálbért sokkal jobban kellene emelni, és ezt a gazdasági környezet is megköveteli. Elmondhatom, hogy a mi munkánk hatására került be a minimálbér problematikája a mindennapi politikai közbeszédbe.

ContextUs: Mennyire lokális valóság az, amit bemutatsz a filmedben? A nehéz munka, a rossz fizetés, a kemény munkafeltételek a legtöbb országban jelen vannak. Mit tapasztalsz, más országokban és a környező régióban is vannak hasonló problémák?

AR: Nyilván Skandináviában az erős szakszervezetek révén kiharcolják maguknak a jogaikat a munkások. A szabadabb országok ismérve, hogy a társadalom szereplői is aktívabbak és tökösebbek. A posztkommunista országokban az emberek sokkal inkább a társadalom perifériájára vannak szorulva. Ennek a legfőbb oka az alulfizetett jövedelmi sáv.

Elképesztő, hogy háromszor annyit kereshetsz Németországban ugyanazért a munkáért.  Az egész problémának a gyökere a globális kapitalista berendezkedés.

Londonban is rosszak a munkakörülmények és hasonlóan alacsonyak a bérek a megélhetési kiadásokhoz viszonyítva. Rengeteg országban nincs is minimálbér. Például Ausztriában nincsen. De mint a skandináv államoknál, ott is erős szakszervezetek vannak, amelyek alaposan felkészítenek minden munkába állót a jogairól már az első napokban a munka megkezdésénél.

sasa ova
Jelenet a filmből / Fotó: verzio.org

ContextUs: Dokumentumfilmed a Jihlava Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon tavaly cseh dokumentumfilmes díjat és közönségdíjat nyert. Tervezitek más országokban, további filmfesztiválokon is bemutatni? Milyen visszhangot kapott eddig?

AR: Egy éve volt a film premierje.  Több díjat is nyertünk, sok fesztiválon megfordultunk Európában. Egy hónapja voltunk Portugáliában, hamarosan visszük a filmet Iránba is. Brüsszelben már kétszer is jártunk, holnap megyünk Londonba. Azután Olaszország, Ausztria lesz többek között a következő úticél. Nagy a felhajtás most körülöttünk és a boncolt téma körül. A visszhang mindenhol pozitív. Az az igazság, hogy inkább az általunk megvilágított téma miatt.

ContextUs: Tudjátok, sokat éltem Nyugaton. Sok hasonló munkát végeztem én is az iskoláim mellett, mint ahogy a filmben Saša. Nem gondolkodtatok egy második rész forgatásán? Lesz folytatás, amiben a nyugati munkásokkal is foglalkozol?

AR: Micsoda ötlet! Ez remek. Saša ugyanúgy hozhatná a karaktert!  

SU: (magyarul) Köszönöm!

AR: Ez hatalmas ötlet! Ezáltal talán nagyobb közönséget elérhetnénk, és megmutathatnánk a nyugati társadalmaknak, hogy milyen sorsa van valójában az országaikban a náluk munkát vállaló, posztkommunista országokból jövő embereknek. Megcsináljuk! Ezek nélkül az emberek nélkül nem működnének az országaik, nem lenne ki kenyeret süssön, takarítson, vagy vigyázzon az idősekre. Üresek lennének a polcok a boltokban, stb. Komolyan, tényleg megcsináljuk! Köszönjük az ötletet és meg fogunk említeni téged és a ContextUst minden interjúnkban a jövőben, amikor arról kérdeznek majd, hogy honnan jött az ötlet. 

ContextUs: Sok sikert hozzá!

CV

Apolena Rychlíková politikai aktivista és újságíró. 1989-ben született Brnóban. Édesapja, Břetislav Rychlík rendező, színész és emberi jogi aktivista. Apolena a Prágai Előadóművészeti Főiskola Film és Televízió Karán szerzett diplomát. Jelenleg az A2larm hírportál szerkesztője. A Nikolai Stankovich-díj részeként elnyerte Karel Vachko Anime-díját. 2012 tavaszán együtt szervezett tüntetéseket a „zavartalan hét” alatt. A Jihlava 2017-es Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon Végkimerülésig című műve elnyerte a Cseh Joy for Best cseh dokumentumfilm és a közönség díját. Apolena két gyermeket nevel. 


Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból