Csalódást keltő percek a parkolóban
Verebes István egy korábbi előadás után Kern András hívására abban bízott, hogy végre egy kiadós, tartalmas beszélgetést tölthet el régi barátaival. A találkozón Balázs Péter és Lukács Sándor is jelen volt, ám a várva várt közös este egészen szokatlan mederben zajlott.
A Jászai Mari-díjas alkotó felidézte, hogy az összejövetel ahelyett, hogy egy asztal melletti eszmecserévé formálódott volna, csupán egy sietős megállás volt. A kollégák az autókból kiszállva néhány szót váltottak, majd anélkül, hogy leültek volna, elköszöntek.
A felelevenített epizód a VHS-korszak idején zajlott le egy parkolóban, ahol a kollégák a várt baráti este helyett kizárólag a kazetták gyors cseréjére szorítkoztak. Verebes számára ez a felszínes mozzanat kifejezetten idegennek hatott az addig megszokott szakmai légkörben.
A rendező szerint a kollégák közötti kapcsolatok mélysége éppen az ilyen gesztusokon mérhető le, ezért rosszul érintette a sietség. „Ez nekem nem tetszett, ez nem találkozás” – fejezte ki csalódottságát a beszélgetés során.
A színházi világ korábbi szellemiségéhez szokott rendező számára ez a rövid epizód világos jelzés volt arra, hogy a mindennapi rohanás már a legközelebbi pályatársak viszonyát is kikezdte.
A 78 éves alkotó a Klubrádió műsorában konkrét részleteket idézett fel arról, hogyan alakult át teljesen a színházi világ a hetvenes és nyolcvanas évek óta.
