Új közösség és nyugalom a zalai dombok között
A rendező már harminc éve Zala megyében él feleségével, és a döntését élete egyik legmeghatározóbb lépéseként értékeli. A fővárosi rohanás és a szakmai elidegenedés elől tudatosan választotta a csendesebb vidéki környezetet.
A nagyvárosi légkör már egyáltalán nem vonzza, sőt kifejezetten nehezen éli meg, ha időnként fel kell utaznia a korábbi munkái helyszínére. „Ha be kell jönnöm Pestre, megőrülök” – jellemezte őszintén a fővároshoz fűződő jelenlegi viszonyát a Story által is idézett műsorban.
A kezdeti zalai években azonban ők is szembesültek a kapcsolatok hiányával, hiszen az elzártságban hiányozni kezdtek a rendszeres baráti találkozók. „Ülünk otthon, és már évek teltek el” – emlékezett vissza az akkori helyzetre, amelyből egy könyvklub megalapításával léptek ki feleségével.
A házaspár által indított társaságba a környéken élő ismerősöket, köztük muzeológust, tanítónőt és újságírót hívtak meg kötetlen beszélgetésekre – számolt be róla a Blikk. Az összejövetelek jellege gyorsan túlnőtt az olvasmányokon: „Ez most már évek óta megy, már rég nem a könyvek az érdekesek” – mesélte.
„Erre van szükségem, erre a humanitásra, ezekre a kapcsolatokra. Semmi más nem maradt meg a hatvanéves pályámból” – hangsúlyozta Verebes István a baráti kötelékek fontosságát.
Bár a szakmai közösségek felbomlását szomorúan látja, a Heti Hetes egykori sztárja hozzátette, hogy számára a családja jelenti az igazi életművét, boldogan él, és leszögezte: „Egy olyan környezetben élek, ami nap mint nap öröm. Tehát nehogy azt hidd, hogy én egy keserű ember vagyok”.
