A Képviselőház és a Szenátus egymásra mutogatnak, amiért nem tudnak megegyezésre jutni a Capitoliumot érintő szexuális visszaélések megfékezését célzó jogszabály megalkotását illetően.
A Capitoliumon történt szexuális zaklatások esetén irányadó eljárást megreformáló szabályozás a Kongresszus parkolópályáján vesztegel. A Képviselőház és a Szenátus közötti folyamatos feszültség eredményeként a törvényjavaslat több mint 6 hónapja megakadt.
A Képviselőház tagjai azt állítják, társaik a Szenátusban nem akarják feloldani a saját #MeToo szabályozásuk közötti eltéréseket. A Szenátus szerint viszont ők mindent megtesznek, hogy olyan javaslattal álljanak elő, amelyet mindkét oldal el tud fogadni.
A Képviselőház februárban két, szexuális zaklatással foglalkozó törvényjavaslatot terjesztett elő. Az első új hivatalt hozna létre a szexuális visszaélések áldozatainak támogatására a Capitoliumon.
A második arra kötelezné a Kongresszus szexuális zaklatással vádolt tagjait, hogy az eljárás költségeit saját zsebből fizessék, ne pedig kongresszusi költségvetésből, az adófizetők pénzén. Utóbbi a leginkább vitatott javaslat a Szenátusban, különösen a republikánus férfiak körében, akik az elnök saját #MeToo-s verzióját akarták tárgyalni.
A megosztottság okait így magyarázza Bradley Byrne, republikánus alabamai képviselő:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Néhány szenátor nagyon erősen azt érzi, hogy túl messzire mentünk a törvényjavaslatunkkal, és sokkal enyhébb eljárást akarnak. Nem hiszem, hogy ez volna az, amit az emberek elvárnak tőlünk. [/perfectpullquote]
Az elmúlt 10 hónapban, amióta a Harvey Weinstein-ügy országos mozgalmat indított el, a Kongresszus mindkét kamarájának honatyái közül sokan lemondtak szexuális zaklatás vádja miatt. A capitoliumi leszámolás magával sodorta John Conyers-t, a legrégebb óta szolgáló demokrata képviselőt. Hasonló sorsra jutott Al Franken szenátor is, akiről egykor úgy tartották, nagyszerű szószólója a női jogoknak.
Májusban Kirsten Gillibrand szenátor megelégelte, hogy a Szenátus vezetése semmit nem tesz a törvényhozás előmozdítása érdekében. Pedig az szerinte különösen annak fényében lenne égetően sürgős, hogy folyamatos iramban érkeznek vádak a Kongresszus tagjaival szemben szexuális visszaélések miatt.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Miközben gyakorlatilag az ország valamennyi egyéb területe úgy tűnik, sokkal komolyabban veszi ezt a témát, és legalább megpróbálnak intézkedéseket tenni a munkahelyeik megváltoztatása érdekében, a Kongresszus épp ellenkezőleg, behúzza a kéziféket [/perfectpullquote]
– fakadt ki akkoriban Gillibrand.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Még egyszer: ez a probléma egyenesen belebámul az arcunkba, mi pedig félrenézünk [/perfectpullquote]
– tette hozzá a szenátor asszony.
