2015. december 1-én a világ legneurotikusabb rendezője valahol, remélhetőleg nem a tőle megszokott hangulatban, 80. születésnapját ünnepelte. Budapest is csatlakozott a rendező ünnepléséhez, aki 2015-ben már 45. filmjét mutatta be – mely az Irrational Man címet viseli. Az Uránia Nemzeti Filmszínház december 1. és február 9. között klasszikusokat idéz meg a vásznon Woody Allen retrospektív címmel. Az esemény különlegessége, hogy öt Woody Allen-film kerül terítékre, méghozzá filmszalagról, klasszikushoz méltóan, így az Annie Hall is.
Az első vetítést december 1-én tartották, melyen stílusosan, az Amerikai Írók Céhe által nemrég a legviccesebb forgatókönyvnek választott, Annie Hallt nézhették újra az érdeklődők. Az elkövetkezendő hetekben pedig további négy további klasszikust tekinthettek meg a nézők: december 15-én már mozivászonra került a Manhattan (1979), január 12-én a Hannah és nővérei (1986), január 26-án A Jade skorpió átka (2001), február 9-én pedig a Hollywoody történet (2002) pörgött/pörög le a moziban. Azok pedig, akik nem jutottak el az első vetítésre, február 12-én újra megnézhetik az Annie Hallt. Az első két alkalommal Kern András hangján szólal meg Woody Allen.
Az Annie Hall középpontjában a negyvenéves komikus Alvy Singer nőkkel való kapcsolata áll. A New Yorkban élő, állandó mentális zavarok áldozatául eső férfival nemrég szakított barátnője, a film másik központi alakja, azaz Annie Hall. Alvy pedig keresni kezdi a kapcsolat végét előidéző okokat és a korábbi furcsa párkapcsolataitól a gyerekkoráig mindenhol, és mindenkiben megtalálni a hibát, éppen csak saját magában nem.
Sok változáson ment keresztül a cím, mivel kezdetben nem felelt meg a forgalmazás szempontjából. Az Annie Hall elnevezés azonban még valóságosabbá és életszagúbbá tette a filmet annak fényében, hogy Diane Keaton és Woody Allen korábban élettársi kapcsolatot ápoltak, Diane Keaton neve pedig eredetileg Diane Hall.
“Eszembe jutott egy régi vicc:
Elmegy a fószer a pszichológushoz:
– Doki, a fivérem megőrült! Azt képzeli önmagáról, hogy csirke!
Mire a doki:
– Miért nem hozza be?
Erre a fószer:
– Behoznám, de szükségem van a tojásokra.”
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Nos, azt hiszem mostanában valahogy így vélekedek a kapcsolatokról. Teljesen irracionálisak és őrültek és abszurdak, de folytatnunk kell őket, mert legtöbbünknek szüksége van a tojásokra. [/perfectpullquote]
Ami elsőként eszembe jut Woody Allenről, az a filmjeiben megjelenő kegyetlen humora. Hiába vagyok odáig érte, minden alkalommal, amikor újranézem az Annie Hallt, arra gondolok, milyen lelki nyomorba taszított már megint ez az ember. Pedig nem nehezen fogyasztható film, nem követhető nehezen a története és a legkevésbé sem nélkülözi a romantikus vígjátékok eszközeit, vagy akar többet mondani annál, mint ami.
Annak ellenére sem, hogy a filmnek gyakorlatilag minden szava klasszikussá érlelődött, melyet bármikor, bárhol, bármilyen élethelyzetben elsüthetünk.
Groucho Marx idézetét, miszerint „sose szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik engem elfogadna tagnak” pedig már a legtöbben Woody Allennek tulajdonítják.
És valahogy ez teszi az Annie Hallt szerethetővé, hogy a szatirikus mondatokban mindenki felfedezheti valahol a saját frusztrációját. Mérhetetlenül sokszínű és változatos Woody Allen ezer arcával együtt, akit láthatunk kopaszodó férfiként, gyerekként, gondolataiba merülve és rajzfilm-figuraként is. Olyan mintha össze nem illő darabokból akarna kirakni egy puzzle-t, amiben senki nem akar hinni, de a végül mégis egy remek képpé áll össze. És ezeket az elemeket halmozza egymásra, váratlanul megszólítja a nézőket, leszólítja, a járókelőket vagy nemes egyszerűséggel beinvitálja a képbe Marshall McLuhant. Ennek ellenére, amikor az ember végignézi ezt a filmet, úgy érzi, számot kell vetnie magával, az addigi kapcsolataival, illetve az azokban vállalt szerepével, és elrágódni azon, vajon nem melenget-e a keblén éppen most is egy döglött cápát.
Szóval Woody Allen az Annie Hallal oda tenyerel kegyetlen és egyszerű módon, ahol az a legjobban fáj. Azt a kérdést feszegeti, melyen mindenki előszeretettel rágódik, vagyis hogy hol ronthatta el eddigi kapcsolatait. Vagy, ahogy maga Alvy Singer fogalmaz:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Annie meg én szakítottunk, és én még mindig képtelen vagyok felfogni. Őrület… így rakosgatom össze a mozaikokat az agyamban hátha valami részletből kiderül, hol csesztük el, merthogy nagyon elcsesztük, az tény. [/perfectpullquote]
Jegyinformációk:
Jegyek kaphatók az Uránia jegypénztárában és honlapján.
A teljes árú jegy: 1.400 HUF
Diákoknak és nyugdíjasoknak, valamint az öt vetítés mindegyikére jegyet váltó nézőinknek a kedvezményes belépő: 1.000 HUF
A kedvezmények technikai okok miatt csak személyes jegyvásárláskor, a jegypénztárban érvényesíthetők.
Vetítések:
február 9. 19:00
Hollywoody történet (12)
2002, 108′, feliratos változat
február 14. 17:00
Annie Hall (12)
1977, 93′, szinkronizált változat
