Deliága Éva gyermekpszichológus, integratív gyermekterapeuta. Budapesten rendel a Psziché-műhely magánrendelőben, amit egy család és párterapeuta kollegájával együtt alapított 2011-ben. Legújabb könyve Ketten háromfelé címmel jelent meg a HVG könyvek sorozatában. Ennek apropóján kérdeztük a doktornőt válásról, nevelésről, iskoláról.
ContextUs: A könyv főszereplőinek és 13 éves lányuknak, Szonjának sikerült kiheverni a válást és túljutni ezen a nehéz időszakon. Tartod még a kapcsolatot velük?
Igen, tartom. Szonjáék családja azért is különleges, mert a körülbelül két évig tartó együttműködésünk után is történt azóta újbóli kapcsolatfelvétel. Egyrészt a könyv megjelenése okán, hiszen az ő engedélyükkel és beleegyezésükkel írtam az esettanulmányt, valamint egy fontos életesemény kapcsán kérték ki a véleményemet újból.
ContextUs: Szonját nehéz időszakban, épp a kamaszkor kellős közepén érte a trauma, hogy szülei külön folytatják életüket. Eddigi tapasztalataid alapján mit gondolsz, életkora miatt nehezebben sikerült megbirkóznia ezzel a teherrel?
Ahogy mondani szoktam, nincs ideális életkor a váláshoz, hiszen minden életszakasznak – a gyermek életkorát figyelembe véve – megvannak a maga nehézségei. Érdemes arra figyelni, hogy ne legyen egyszerre túl sok változás a gyermek életében, mert megterhelő lehet.
Ilyen érzékeny periódus például az iskolakezdés vagy a felső osztályba kerülés időszaka. Szonja helyzete is speciális volt találkozásunkkor, hiszen a serdülőkor testi és lelki változásai amúgy is elbizonytalanították, és pont erre az időszakra esett a szülők párkapcsolatának megromlása.
A feszült légkört megérzik a gyerekek, és olyan hatás is előfordulhat, hogy a saját érdeklődési körüktől a szülők problémáira fókuszálódik a figyelmük, ami nem segíti az adott életszakasz kihívásain való sikeres túljutást. Másfelől egy 14 éves gyereknek már van valamiféle rálátása a felnőttek világára, ő már többet megért, felfog abból, ami történik körülötte. Így szerencsés ebben a helyzetben, sok beszélgetéssel, magyarázattal lehet segíteni a feldolgozási folyamatot.
ContextUs: A terápiában alkalmazott “fókuszolás” mint nyugtató módszer otthon is alkalmazható, vagy bízzák ezt szakemberre a szülők?
A fókuszolás alapjait – nyugodt környezetben ellazulásra törekszünk és próbálunk koncentrálni az egyes, minket foglalkoztató témákhoz tartozó érzésekre, testi érzetekre – nyugodtan lehet egyedül is végezni. Szonjánál megfigyelhető volt, hogy hajlamos csapongani a témák között, nehezebben marad meg egynél. Az említett, relaxációhoz hasonló módszer abban tudta segíteni, hogy mélyebben, alaposabban tudjon foglalkozni az őt érintő kérdésekkel. Ez nagyban megkönnyítette a negatív, dühös, szomorú érzések felszínre kerülését és ezáltal oldódását.
ContextUs: Szonjáéknak szerencséjük volt annyiban, hogy a fővárosban, jó anyagi körülmények között élnek, így megengedhették, hogy segítséget kérjenek tőled ebben a nehéz helyzetben. De mi a helyzet a szegényebb vidéki családokkal? Hova fordulhatnak ők, ha segítségre szorulnak?
A szülők tájékozottsága és motiváltsága kiváló alap egy terápiás folyamathoz, az anyagiaktól függetlenül is, mert térítésmentes pszichológiai ellátás a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatokban és Családsegítő Központokban is igénybe vehető.
ContextUs: Manapság jellemzően milyen problémákkal jönnek a gyerekek, szüleik?
Nagyon vegyes a kép. Azonban gyakoriak az életkorból fakadó nevelési kérdések, például szobatisztaságra szoktatás, dackorszak kezelése. Fontos hangsúlyoznom, hogy egészséges pszichéjű emberek kérnek ilyenkor segítséget, mert éppen elakadásuk van, és csak egy kis iránymutatásra van szükségük. Az iskolában jelentkező viselkedési problémák miatt is sokan keresnek fel. A harmadik nagy kategória, mikor a családban zajló krízis – például haláleset vagy válás – indokolja a szakember felkeresését. Olyan is előfordul, hogy nagyobb gyerekek – 8-17 éves korosztály – maguk jelzik, hogy pszichológushoz szeretnének menni, mert nem érzik jól magukat a bőrükben.
Magyarországon kevés szülő tud gyűjteni a gyermeke jövőjére
a 3-14 éves gyerekeket nevelő magyar szülők ötödénél is kisebb része, 19 százaléka tud rendszeresen félretenni utódja biztosítására. Az eredmények kimutatták, hogy ugyan a szülők 81 százaléka kiemelten fontosnak tartja, hogy a gyerek minél hamarabb önálló legyen, ám csak a családok felének van olyan megtakarítása, mely kimondottan a gyerek támogatására irányul.
ContextUs: Hogyan zajlik egy foglalkozás a gyerekekkel?
Szonjával annyiban talán nem volt nehéz, hogy tudta, miért látogat engem, intelligens nagylányként viselkedett. De kisebb gyerekekkel nem könnyű verbális terápiát alkalmazni. Gyermekpszichológusként változatos eszközöket használok. A kisebb gyerekek nyelvezete inkább a játék, így a konstruktív, szabály és szabad játék is jellemző az órákon. Szonja esetében is a kérdőívek, rajzok, relaxációs gyakorlatok és strukturált feladatok színesítették a beszélgetős órákat.
ContextUs Szerinted mi a legfontosabb, amire ma oda kell figyelni a szülőknek ovisoknál, kisiskolás korban, kiskamaszoknál?
A szülő-gyerek kommunikáció alapja a bizalom és az érzelmi ráhangolódás kellene, hogy legyen minden családban, Nyugodt légkörben, reális elvárások mentén, bizonyos, az életkorhoz illő kereteket adva lehet harmonikus gyermekkort teremteni. Válás esetén a felnőttek figyelme gyakran a saját megoldatlan konfliktusaikra terelődik, és szinte vágni lehet a feszültséget a levegőben. Fontos, hogy a szülők át tudják venni a gyermek nézőpontját és meg tudják érezni, mi lenne az ő érdeke.
A bizonytalan, átmeneti helyzetek minden gyermeket megterhelnek, ezért törekedni kell a nyílt kommunikációra és az újfajta rendszer kialakítására, mely segíthet helyreállítani a gyermek érzelmi biztonságát.
Ovis gyerekeknél előfordulhat, hogy ragaszkodóbbá válnak vagy éppen ingerlékenyebben lesznek. Utóbbi éppen az ovistársakkal töltött mindennapokban jön elő, agresszív megnyilvánulások formájában. Kisiskolásoknál visszaeshet az iskolai teljesítmény, mert az érzelmileg felkavart, kizökkent állapot, nehezíti a koncentrációt és a kognitív teljesítményt. A kiskamaszok hajlamosak nagyobbnak mutatni magukat, mint amilyenek: igyekeznek véleményvezérek lenni, mindenben a nagyobbakhoz szeretnének hasonlítani. Az ő esetükben azt nem szabad elfelejteni, hogy még nagyon befolyásolhatók és védtelenek szinte az őket érő negatív hatásokkal szemben. Tehát ugyanúgy, mint egy kisebb gyermeknél a stabilitás, a rendszer, a szülők és a szülő-gyermek közti kulturált, a másikat partnerként kezelő kommunikáció segíthet feldolgozni a traumát.
ContextUs Sok bizonytalanság van a szülők között, mitől lesznek „elég jók”. Vajon megállapítható egy jó aránypár, hogy mennyi legyen az ösztönös rész és mennyi a tudatos a nevelésben?
A tájékozottság szerintem megtámogathat egy ösztönös szülői működést. Az intuíció, a korábbi élettapasztalatok, a nevelési elvek és a szülő-gyerek közti összeillés, a gyermekkel kapcsolatos megélt kudarcok vagy elért sikerek mind befolyásolják a szülő kompetencia érzetét. A tudatosság önmagában csak egy része tehát a történetnek, hiszen a gyereknevelés valójában a gyermekkel való együttélés, amit teljes embert kíván, szívvel-lélekkel.
ContextUs Hogy vetkőzheti le a szülő a hozott, rossz családi mintát, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat?
A szülő saját életének a rendbetétele, korábbi kapcsolatainak a tisztázása és saját önismereti munkája – még mielőtt szülővé válna – sokat segíthet, hogy érett felnőttként, majd érett szülőként tudjon működni.
ContextUs Könyvedben is említed a „digitális perszónát”, az új, tökéletes virtuális személyiséget, amit gyerek-felnőtt egyaránt létrehozhat magának a közösségi oldalakon. Veszélyes és csábító a megalkotása, de ha a szülő igyekszik ideális helyzetet teremteni a nevelésben, és nem engedi gyerekét sokat gépezni, tévézni, telefonálni, nem fog lemaradni a gyerek a többihez képest? Nem közösítik ki?
Itt az arányok nagyon fontosak. Ha a családi élet, barátkozás, sport rovására megy a számítógépezés vagy egyéb kütyüzés, és ha a kamasz csak a virtuális világban ér el sikereket, akkor rossz irányba mennek a dolgok. Nem kell teljesen letiltani a gyereket az ilyen jellegű tevékenységről, csak a helyes arányokat kell megtalálni. A kamasszal együtt érdemes kialakítani a szabályokat, hiszen így a gyermek együttműködőbb lesz a betartásukban is.
ContextUs Hogy tudjuk ellensúlyozni a rossz iskolarendszert? Hagyjuk, hogy gyengébb tanuló legyen, csak ne kelljen éjfélig matekoznia?
Az első lépés a gyermek számára megfelelő iskola kiválasztása. A gyerekek is érzelmi alapon működnek: ha megszeretik a tanító nénit, akkor örömmel, lelkesen járnak majd iskolába, a kedvéért pedig szorgalmasan tanulnak majd. A suli felől sokszor érkezik azonban nyomás, és a gyerekek gyakran panaszkodnak, hogy nem jut elég idejük játszani.
A szülő szerencsés, ha valamennyire meg tudja óvni a gyermekét ezektől a helyzetektől. Nincs egyszerű megoldás: ha egy gyerekek nem érzi jól magát az iskolában, fel kell tárni az okokat, így tájékozottan tud majd a szülő – akár a pedagógussal együtt – megoldást találni.
Általánosságban elmondható, hogy fontos, a szülő ne csak az iskolai teljesítménye alapján ítélje meg a gyermekét. Értékelje azokat a tulajdonságait is, amire nem lehet osztályzatok kapni, ha például segítőkész, jószívű, megbízható, kreatív vagy bármi olyan jellemzője van, amit a szülő észrevesz és értékel benne!
ContextUs Mi a véleményed az alternatív nevelési iskolákról? A Waldorfból kikerülő gyerekek megállják a helyüket akár a felsőoktatásban, akár az életben?
Sok Waldorf iskola van most már, melyek színvonala egymástól eltérhet, még akkor is, ha azonos alapelvek mentén működnek. Megfigyelhető az utóbbi időben az a trend, hogy egyre többféle, alternatív pedagógiai módszerrel tanító alapítványi vagy magániskola, valamint tanulócsoport létesül, ami gazdagítja azt a palettát, amiből a szülők választhatnak. Szerintem a trend egyértelműen jelzi, hogy szükség rájuk, én jónak tartom ezeket a kezdeményezéseket.
ContextUs Váláskor is érezhető, hogy ők másként gondolkoznak, akár az iskola szemlélete miatt?
Volt néhány esetem, ahol Waldorf iskola mellett tették le a voksukat a szülők. Ám ez a szempont nem biztos, hogy bármilyen hatással van a szülők házasságának kimenetelére. Amennyire vissza tudok emlékezni, az egyik családnál az anyuka mentális betegsége miatt az apához kerültek a gyerekek, egy négygyerekes családban, súlyos krízist követően – szétköltözés után sikerült kibékülniük a szülőknek. Egy másik esetemben egyedülálló anyuka gyermeke járt Waldorf iskolába. Volt arra is precedens, hogy együtt volt a szülőpár, amikor találkoztunk, egy másik épp válni készült. Szóval nagyon vegyes a kép az én tapasztalatom szerint. A társadalom egészében és a Waldorf iskolát választók között is előfordul sokféle modellben élő család.
ContextUs Van már következő könyvterved?
Tavaly decemberben jelent meg a Mit kezdjünk az akaratossággal című könyvem. A második része idén ősszel kerül a polcokra Mit kezdjünk a szorongással címen.
Az első része nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, így pedagógus kolleganőmmel kidolgoztuk a pszichológiai útmutatót és a félelemoldó meséket, hogy ebben az olyan gyakran felbukkanó nehézségben is tudjuk eligazítással szolgálni a szülőknek.
Az alkotó munkát nagyon élvezem, így remélem, lesz még lehetőségem ezen kívül is publikálni a jövőben.
A világ két arccal: mentális betegségek megítéléséről – Vélemény
Amíg tőlünk nyugatra szinte divat terapeutához járni, itthon rögtön megbélyegzik az embert, sokszor alaptalanul. Sokan dobálóznak sértő szavakkal, akik még csak különbséget sem tudnak tenni a két foglalkozás között. Többen keverik a kifejezéseket, de a tisztánlátás kedvéért: végzettségbeli különbségek mutatkoznak.
ContextUs Láttad a Fantasztikus kapitány című filmet, ami szintén egy sajátos nevelésű családról szól? Mi a véleményed róla?
Láttam a filmet, és eszembe is jut néha, mert nagy hatást gyakorolt rám. A Fantasztikus kapitányban az apuka már-már kényszeres módon távolodik el a konvencionális társadalmi értékektől. Sőt, ő maga osztja be a gyermekei idejét, úgy, hogy egy erdei kunyhóban élve, magántanulóként oktatja őket. Most eltekintek a film amerikai vonatkozásától, hiszen az apuka szellemisége erősen átpolitizált, a saját politikai nézeteit (kissé egyszempontúan) adja át a gyermekeinek, akik fiatal koruk ellenére maguk is nagyon tájékozottak a társadalmi-gazdasági-politikai-jogi dolgokat illetően. Holott saját empirikus élményük ezen a téren egyáltalán nincs, mert a világtól elzártan élnek. A film ezen része erős társadalomkritikát hordoz magában, azonban most csak a pszichológiai szempontokra koncentrálva: valahol lenyűgöző, amit az apuka létrehoz.
A testvérek együttműködnek egymással, rengeteget időt töltenek szabad levegőn, mindenkiről kiderül, hogy ügyes valamiben, az életük stresszmentesnek mondható, környezetszennyezéssel vagy más városi ártalommal soha nem találkoznak. A kicsik idejét a friss levegőn való mozgás, faragás, zenélés, olvasás, egymással való játék tölti ki, a számítógépet még hírből sem ismerik. A mai gyerekeknek pont ezekből van óriási hiányuk. Néha jó lenne, ha valamit átvennének ettől az apukától – ha nem is olyan szélsőséges módon és mértékben. Így kicsit szabadabb, játékosabb, összességében élhetőbb léptékű, gyermekközpontúbb életet teremtenénk gyermekeink számára.
CV
Deliága Éva gyermekpszichológus 2004, okleveles pszichológus diplomája megszerzése óta foglalkozik gyermekekkel és családjaikkal. Szakmai munkája során dolgozott hátrányos helyzetű, deviáns kamaszokkal, nehéz élethelyzetben lévő családok kiskorú gyermekeivel. Több mint 9 évig dolgozott óvodában. Számtalan alkalommal működött együtt családsegítő, pedagógus, gyermekpszichiáter, neurológus, logopédus, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus kollégákkal. Szemlélete családközpontú, a szülőkkel folytatott hatékony együttműködés a kulcsa a gyermek pszichés egészségének helyreállításához. 2009 óta magánrendelés keretei között fogadj pácienseket. Lovász Hajnalkával karöltve a Mit kezdjünk az akaratossággal című könyv szerzője. Idén, a HVG Könyvek gondozásában megjelent újabb kötete, Ketten háromfelé címmel.
