A szülők mindannyian remélik, hogy gyermekeik a jövőben felelősségteljes, sikeres és boldog felnőttek lesznek. Gyermekkoruk tökéletes alkalom arra, hogy elkezdjük bátorítani őket, és megadjuk nekik a szükséges eszközöket, hogy végül mindent elérhessenek, amit elhatároznak.
Azáltal, hogy megerősítjük önbecsülésüket, segítjük őket abban, hogy bízzanak magukban és kezeljék érzelmeiket, készen álljanak, amikor eljön az ideje, hogy bátran és elszántan nézzenek szembe a „felnőtt világgal”.
A Bright Side összegyűjtött egy listát a legerősebb pozitív megerősítő kifejezésekből, amelyeket napi szinten használhatsz gyermekeiddel, hogy segíts nekik önbecsülésük növelésében.
„Nagyon szeretlek” vagy egyszerűen „szeretlek”
Gondoskodunk róluk, vigyázunk rájuk, fizetjük az oktatásukat, megszervezzük a tanítás utáni órákat, megveszünk nekik mindent, amire szükségük van, és egy pillanatig sem alszunk, ha aggódunk értük. Mindezt és még többet egyszerűen azért, mert szeretjük őket, és ők a legfontosabbak az életünkben. Egy gyermek számára azonban nem ilyen egyszerű erre a következtetésre jutni. Éppen ezért a szakemberek azt javasolják, hogy amellett, hogy cselekedeteinken keresztül mutatjuk meg a gyerekeknek szeretetünket, tegyük ezt meg szóban is.
Ez a két kifejezés rendkívül erős – pozitív megerősítés, számos előnnyel:
- Erősíti a kapcsolatot a szülők és a gyerekek között, és javítja a családi kommunikációt.
- Önbizalmat és lelki békét ad a gyerekeknek, mivel úgy érzik, hogy szeretet veszi körül őket.
- Erősíti önbecsülésüket, és segít abban, hogy szeressék és elfogadják magukat olyannak, amilyenek.
- Lehetővé teszi számukra, hogy boldogan növekedjenek, átadva és biztosítva ezt a boldogságot egész környezetüknek.
- Erősíti érzelmi intelligenciájukat és az érzéseikkel való kapcsolatukat.
- A szeretett gyermekek pozitívak és optimisták.
- Udvariasságot és tiszteletet mutatnak mások iránt.
Tehát amikor csak teheted, használd ki az alkalmat, és mondd el gyermekeidnek, mennyire szereted őket.
„Megbocsátasz nekem?”
Tökéletlen emberi lényekként mindannyian követünk el hibákat, anyaként és apaként is. És mi lehetne jobb módja annak, hogy megtanítsuk gyermekeinket hibáik elfogadására és felelősségvállalására, mint a példamutatás? Amikor látják, hogy mi, kedvenc szuperhőseik félretesszük egónkat, és bocsánatot kérünk, rájönnek, milyen fontos is ez valójában.
Sokszor nem csak nem kérünk bocsánatot, hanem rákényszerítjük gyermekeinket is. Ilyen esetekben nagyon zavaró üzenetet küldünk a gyerekeknek. Ahelyett, hogy elősegítenék az empátiát mások iránt, olyasmire kényszerítve őket, amit nem akarnak megtenni, úgy érzik, hogy áldozattá tesszük őket, ami arra készteti őket, hogy a személyes kényelmetlenségükre összpontosítsák figyelmüket, és ne a valódi áldozatra.
Ezért valahányszor úgy gondolod, hogy hibát követtél el – túl magasra emelted a hangodat, meg nem érdemelt büntetést szabtál ki, vagy bármilyen szempontból méltánytalan voltál gyermekeiddel szemben –, kérj tőlük őszinte, életkorukhoz igazodó bocsánatkérést. Magyarázd el, hol hibáztál, hogyan érzed magadat, és mit tanultél belőle, hogy gyermekeid is megértsék és alkalmazhassák.
„Értelek” vagy „Megértem, mit érzel”
Ez a kifejezés az empátiát és a gyermekeink érzéseivel való kapcsolatot tükrözi, és világossá teszi számukra, hogy számíthatnak megértésünkre és támogatásunkra. Mind a gyerekek, mind a felnőttek számára segít az a tudat, hogy valaki megért minket.
Amikor a gyerekek úgy érzik, hogy nem értik meg őket, frusztrálttá válnak, és ez a frusztráció nagyon negatív érzések kialakulásához vezethet, amelyek többek között nem megfelelő vagy agresszív viselkedéshez, indokolatlan dührohamokhoz, kontrollálhatatlan síráshoz vezethetnek. Így fejezik ki kétségbeesetten a bennük rejlő értetlenséget.
Egy egyszerű és őszinte „megértelek” a megfelelő időben mindent megváltoztathat. Még több erőt adhatunk ehhez a mondathoz, ha megosztunk egy anekdotát, amelyben mi is éltünk át hasonló helyzetet, vagy éreztük azt, mint ők. Így látni fogják, hogy nem mindig minden tökéletes, és mindenkivel történnek jó és rossz dolgok, beleértve az anyát és az apát is.
„A véleményed fontos számomra.”
Nyilvánvaló, hogy mindig a legjobbat akarjuk gyermekeinknek, még akkor is, ha ezt gyakran nem értik vagy nem szeretik. Ez nem jelenti azt, hogy „azt kell tenniük, amit mondunk”, és hogy nem hagyjuk, hogy beleszóljanak, vagy ne hallgatnánk meg a véleményüket. Kisgyermekeink véleményének bevonása bizonyos családi döntésekbe erősíti önbecsülésüket, boldoggá, a család aktív tagjává teszi őket.
Felnőtt életük a döntéshozatalon fog alapulni , ezért fontos, hogy ezt a képességüket már kiskoruktól elkezdjék fejleszteni. Ha anya állandóan megmondja nekünk, mit tegyünk – anélkül, hogy engedné, hogy gondolkodjunk rajta, vagy beleszóljunk –, azon a napon, amikor anya elment, nem fogjuk tudni, mit tegyünk. Tehát amikor csak van rá lehetőséged, kérd ki gyermekeid véleményét. Például kérdezd meg őket arról, hogy mit csináljatok hétvégén, mit ajándékozzatok egy családtagnak születésnapjára, vagy milyen filmet nézzetek meg, más hasonló helyzetek mellett.
A figyelmes meghallgatás mellett megkérhetjük őket, hogy érveljenek álláspontjuk mellett, és magyarázzák el, hogy szerintük miért ez a helyes. Ha hagyjuk, hogy megosszák véleményüket, az nemcsak számukra, hanem szüleik számára is előnyös, hiszen rengeteg információt ad nekik személyiségükről.
"Köszönöm szépen."
Ahogy a mondás tartja: „Légy hálás az apróságokért”, és mi lehetne jobb módja annak, hogy megtanítsd gyermekedet mások cselekedeteinek értékelésére, és hálásnak lenni értük, mint a példamutatás? Nem a tipikus udvarias „köszönöm” kifejezésre gondolunk. Ez messze túlmutat a jó modoron és az udvariasságon. Más szóval a „nagyon köszönöm” azt jelenti: Tudom, mit tettél, szeretném, ha tudnád, hogy értékelem, és boldoggá tett. Sok alkalom van, amikor hálát tudunk mutatni gyermekeinknek:
- Napi szinten: végtelen sok okunk van , amiért köszönetet mondhatunk gyermekeinknek: bármiféle segítséget, amit adnak nekünk – például az asztalterítést vagy a szemét kivitele – még akkor is, ha ez az ő felelősségük, például a szobájuk rendbetétele.
- Türelmükért: sokszor, ha nem is vesszük észre, a kicsik nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy türelmesek legyenek azokban a pillanatokban, amikor unatkoznak, például a szupermarketben, a bankban várakozva, vagy a forgalomban ülve. Inkább játszanának, de ott vannak, várnak, és szép gesztus lenne részünkről, ha megköszönnénk nekik.
A fentebb felsorolt okok mellett tudjuk, hogy a gyermeked a szemed fénye, aki örömet és színt varázsol az életedbe, aki mosolyt csal az arcodra a legrosszabb pillanatokban is, a büszkeség fő oka, boldogság, és mindez egy nagy „köszönetet” érdemel.
Kapcsolódó cikk
Egy híres pszichológus három rituáléról beszél, amelyek segítségével egy gyerek még távolról is érezheti a szeretetedet
A gyerekek számára nagyon megterhelő időszak a szülőktől való leválás.
