Milyen események és elbeszélések alakították a nemi erőszakkal kapcsolatos kollektív emlékezetet? Hogyan vált a második világháborúban a női test hatalmi játékszerré? Milyen hatása van a traumák elhallgatásának? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt című könyvében.
Háborúban a női testek
Számtalan különböző beszélgetés, bemutató kapott helyet a Margó Fesztivál négy napja alatt, a gyerekprogramoktól kezdve egészen Pető Andrea kötetbemutatójáig. A szerzővel Stumpf András, a Heti Válasz újságírója beszélgetett.
A #metoo-kampánynak köszönhetően a szexuális bántalmazásról és a nők elleni erőszakról szóló történetek százai kerültek napvilágra. Színészeket írtak ki sorozatokból, bírójelölteket lehetetlenítettek el a felmerült vádak következtében. Az írónő a mozgalmat és a könyvben tárgyaltakat nem látja hasonlónak.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Arról beszélünk a #metoo-mozgalom kapcsán, hogyan mozognak a társadalmi normák, mik azok a tevékenységek, amik szürke zónába esnek. Az én könyvem nem egy szürke zónáról szól, hanem arról, mi történik a női testekkel egy háborúban[/perfectpullquote]
– magyarázta a szerző.
A nemi erőszak mindenhol tiltott, mégis elkövetik. Pető Andrea könyve azzal foglalkozik, kik és miért követik el ezeket a bűncselekményeket, és azoknak milyen következményei vannak.
Testbe zárt traumák
A második világháború alatt elkövetett tömeges nemi erőszak tabutémává vált. Nem számszerűsíthető, hány ilyen eset történt, mivel az áldozatok nem beszéltek róla senkinek. Ennek ellenére (vagy épp ennek köszönhetően?) ezek másod- vagy harmadgenerációs traumákká alakultak.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Vannak azok a nyilvánvaló traumák, amikről vannak források, amiket elbeszélnek, és vannak azok, amik bezárva maradnak a testben.[/perfectpullquote]
Egy el nem mondott történet könnyen válik egy testi betegség okozójává. A könyv hatására a CEU professzora rengeteg levelet kapott, amely arról számolt be, hogy a családban történt esettel magyarázza a későbbi generáció alkoholizmusát, válásait, családi erőszakot.
#MeToo : Így emeli fel a hangját a közösségi média a szexuális zaklatások áldozataiért / ContextUs
Múlt csütörtökön a New York Times osztott meg egy cikket Harvey Weinstein szexuális zaklatás kapcsán. Azóta nők ezrei gyűlnek össze a #MeToo hashtag alatt.
„Arra viszont vigyázni kell, hogy hol van a határ. Ezt nem lehet mindenre magyarázatként használni. Ugyanakkor fontos, hogy azokkal a tényezőkkel tisztában legyünk, amik megbetegítik az embert” – állította a történész.
Reprodukálhatatlan a kiszolgáltatottság
Pető Andrea vizuális típusként jellemzi magát, maga is fotózik, így nem meglepő, hogy egy kép hatására kezdett el foglalkozni a témával. Egy bécsi kiállításon találkozott a fotóval, ennek köszönhetően kezdte el érdekelni, mi történt Magyarországon. Sokat tárgyalja művében a képet, azonban az nem található meg a könyvben.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Nem lehet az erőszakot és a női test kiszolgáltatottságát reprodukálni[/perfectpullquote]
– jelentette ki a szerző.
Stumpf András vitatta a kiadó és a szerző közös döntését, miszerint a kép nem kap helyet a kötetben. „Ha sokkoló a valóság, akkor sokkoló a valóság. Könyvet írsz róla, amiben azt mondod, baj, hogy elhallgatták, közben meg nem mutatod meg a mutatnivalódat?” – tette fel a kérdést.
Az írónő válaszul elmagyarázta, nagyon kevés ilyen kép maradt fenn, emellett nagyon nehéz meghatározni, hogy ezek valóban a nemi erőszak áldozatait ábrázolják-e.
„Kétféle álláspont van. Az egyik azt állítja, nem szabad reprodukálni, és még egyszer létrehozni azt a kiszolgáltatottságot, a másik szerint pedig dokumentálni kell. Én mindkettőt beleírom a könyvbe, de végül a kiadóval abban állapodtunk meg, hogy nem tesszük bele a képet.”
Hadi győzelem a testen keresztül
A Magyarországi esetekről más alkotásokból is tájékozódhatunk, azonban a miérteket nem lehet megérteni anélkül, hogy tudnánk, mi történt más országokban. Az Elmondani az elmondhatatlant bemutatja, hogy ugyanazok a szovjet csapatok Jugoszláviában jelentősen kevesebb nőt erőszakoltak meg, ezzel cáfolva azt a bevett narratívát, miszerint a tömeges bántalmazás a katonák kulturálatlanságából fakadt.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Ez a típusú magyarázat elfedi a lehetőséget, hogy beszéljünk arról, minek eredményeképpen jelentek meg a szovjet csapatok. Az egészet átfordítják abba, hogy a másikat egy lekicsinylő magatartással jellemzik [/perfectpullquote]
– állította a szerző.
A szovjet csapatok Jugoszláviát baráti nemzetnek tartották, ez magyarázhatja az erőszak mértékének különbségét. Ennek ellenére Pető Andrea kritizálja azt az értelmezést, hogy a tömeges erőszak a magyar nemzet oroszok általi meggyalázása lett volna.
„A nemi erőszakot lehet egy intencionalista keretben értelmezni és lehet strukturálisan is. A nemi erőszak egy olyan háborús fegyver, ami arra épül, hogy a nők testén keresztül lehet hadi győzelmet elérni, és szétzilálni a legyőzött társadalom szövedékét.”
A hallgatás ellenállás
Sok áldozat története maradt elhallgatva, mert a környezetében élők tapintatból nem kérdezték az eseményekről. Felmerül a kérdés, valóban elvárható-e, hogy a felejteni vágyó nők emlékezzenek a traumára azáltal, hogy elmesélik a történetüket.
„A hallgatás egy ellenállási forma is. Attól, hogy nem mondja el, úgy csinál, mintha nem történt volna meg. A nemi erőszaknak van egy olyan aspektusa, hogy minden egyes elmondásnál az elkövető győzelme jelenik meg. Viszont nagyon sok betegséget és konfliktust határoz meg az az el nem mondott történet. Meg kell adni a jogot a hallgatásra, de a test nem felejt” – jegyezte meg.
Széles körben elterjedt a nőket érő szexuális zaklatás és erőszak Európa parlamentjeiben is
Egy tanulmány szerint az európai női politikusok és parlamenti dolgozók közel fele állítja, hogy fenyegették már meg erőszakkal. A parlamenti munkahelyek többségének nincs működési rendje arra, hogy az érintett nők számára segítséget nyújtson. Parlament
Az elhallgatáshoz hozzátartozik, hogy a II. világháború utáni diktatúrában nem volt helye a „felszabadító szovjet hősök” erőszaktevéséről szóló történeteknek.
Férfi, női vagy emberi probléma?
Stumpf András felvetette azt a gondolatot, hogy az esetek hátterében nem a férfi-női vagy nemzeti különbségek, hanem egyszerűen az ember eredendő bűnössége áll. A világháborúban kialakuló összeomlott rendszerben az ember azt tehet, amit akar, és meg is teszi.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]De mi az, ami az embert képessé teszi erre? A militarizmus. Nem minden katona erőszakol, de minden katona erőszakolhat. Ez egy strukturális probléma, ami egyrészt adódik a militarizmusból, másrészt abból, hogy a férfiak gyakrabban vannak hatalmi pozícióban, mint a nők[/perfectpullquote]
– válaszolta a szerző.
