Rogán Antal egykori minisztériuma alig fél év alatt bruttó 9 milliárd forintot költött el állami hirdetésekre a kormánypárti sajtótermékekben, miközben a kiemelt kedvezményezettek között toronymagasan ott volt az Origo és a Magyar Nemzet is. Vajon miként lehetett indokolni egy ekkora mértékű, piaci logikát teljesen nélkülöző közpénzszórást egy olyan időszakban, amikor a támogatott felületek zömének az olvasottsága már meg sem közelítette a független hírportálokét?
A Transparency International közérdekű adatigényléséből feketén-fehéren kiderült, hogy a 2025 áprilisa és decembere közötti időszakban a Miniszterelnöki Kabinetiroda gigantikus összegeket pumpált a Fideszhez köthető médiabirodalomba. Hogyan tudta az előző adminisztráció átlátható módon ellenőrizni ezeknek a tíz- és százmilliós költéseknek a tényleges hatékonyságát, miközben a hirdetések jelentős része elenyésző látogatottságú, mesterségesen fenntartott portálokon jelent meg?
Az állami hirdetések elosztását Balásy Gyula cégei, a New Land Media és a Lounge Design intézték, amelyek a kiszervezett kampányok után 15 százalékos ügynökségi felárat számoltak fel a minisztériumnak. Megengedhető-e egy felelős költségvetési gazdálkodás során, hogy a bejáratott, milliárdos forgalommal dolgozó közvetítőcégek még egy ekkora extra profitot is zsebre tegyenek a pártpolitikai propagandagépezet működtetéséért?
Rogán Antal legfőbb médiapartnerei százmilliókat kasszíroztak a kampányban
A megszerzett dokumentumok alapján a hirdetési pénzek legnagyobb nyertese az Origo volt, amely önmagában 557,1 millió forintnyi bevételt könyvelhetett el a kormányzati üzenetek terjesztéséből, de a Mandiner 390,4 milliós és a Borsonline 245,7 milliós apanázsa is kirívónak számít a piacon. Miért érezte úgy az államapparátus, hogy a Magyar Nemzet online és nyomtatott kiadását együttesen több mint 360 millió forinttal, a PestiSrácokat pedig közel 200 millióval kell megtámogatnia az adófizetők pénzéből?
A hagyományos sajtótermékek és a nyomtatott Metropol 326,7 milliós finanszírozása mellett a minisztérium a közösségi médiára is jelentős figyelmet fordított, és összesen 246 millió forintot fizetett ki a propaganda algoritmusokon keresztüli terjesztésére. Meddig tartható fenn egy olyan torz médiapiaci struktúra, ahol a láthatóságot és a hírversenyben való részvételt nem a valós olvasói igények, hanem a központilag betáplált állami százmilliók határozzák meg?
A finanszírozás leállása a médiabirodalom teljes összeomlásához vezetett
A független elemzések és a 24.hu látogatottsági adatai már a választásokat megelőző hónapokban is rávilágítottak arra, hogy a kormánypárti portálok zöme piaci alapon teljességgel életképtelen. Milyen gazdasági jövőkép várhat azokra a szerkesztőségekre, amelyek az üzleti modelljüket évtizedeken át kizárólag a kormányzati hirdetési bevételekre, és nem a tényleges, mérhető olvasói elérésre alapozták?
Kapcsolódó cikk
„Ő az élő lelkiismeretünk!” – Magyar Péter: Nem fogják Rogán Antal vagy Orbán Viktor helyett elvinni a balhét az alacsonyabb szinten lévők
Magyar Péter Rogán Antal és Orbán Viktor korábbi kormányzati működésével, valamint az államigazgatás alsóbb szintjein elhelyezkedő tisztségviselők felelősségre vonásával kapcsolatban adott exkluzív interjút a 444 stúdiójában. A miniszterelnök a kabinet első 44 napjának értékelése mellett olyan megdöbbentő technikai részleteket osztott meg a Tisztítótűz-műveletről, amelyek alapjaiban változtathatják meg a korrupciós nyomozások eddigi menetét.
A rendszer mesterséges fenntartása a hatalomváltás és a kormányzati források elapadása után azonnal megbosszulta magát, hiszen a Fideszhez köthető felületek elérése gyakorlatilag egyetlen nap alatt omlott össze a weben. Képes lesz-e a hazai jobboldali nyilvánosság állami milliárdok és központi lélegeztetőgép nélkül egy organikusan működő, piaci alapú sajtóportfóliót felépíteni a hátrahagyott romokon?
Az állami források elapadása után a fideszes médiabirodalomban tömeges leépítések kezdődtek, aminek részeként a Pesti Srácok összes munkavállalóját kirúgták, a Magyar Nemzet és az Origo szerkesztőségének pedig a felét bocsátották el az új tulajdonosok.
Az egykori Miniszterelnöki Kabinetiroda 9 milliárdos hirdetési számlája és a közvetítőcégek által zsebre tett 15 százalékos ügynökségi felár tökéletes lenyomata a NER finanszírozási gyakorlatának. Az Origo, a Magyar Nemzet és a többi kormánypárti felület mesterséges kitömése nem az olvasói bázis kiszolgálását, hanem egy zárt politikai véleménybuborék közpénzből történő fenntartását szolgálta. A pénzcsapok elzárása most kíméletlenül szembesítette ezeket a szerkesztőségeket a valós piaci viszonyokkal, bebizonyítva, hogy a független olvasói bizalom nem vásárolható meg kizárólag politikai hirdetésekkel és lojális ügynökségi kampányokkal.
Kapcsolódó cikk
Sötét titkokra derült fény a Mediaworksről: „Mintha a kivégzésünkre várnánk” – kitálaltak a fideszes propagandagyár munkásai a leépítésről
Mediaworks lapjainak dolgozói drámai képet festenek a vidéki szerkesztőségekben kialakult helyzetről a tömeges elbocsátások árnyékában. Vajon a fenntarthatóbb működés címszó alatt bejelentett átalakítások mögött csupán gazdasági racionalizálás áll, vagy egy egész szakmai közösség szisztematikus megsemmisítése zajlik a színfalak mögött?
