Weyer Balázs a Facebookon idézte fel a történteket, amelyekről a HVG közölt részletes beszámolót. Újságíróként a Direkt36 egyik alapítója volt, és 2018-ig dolgozott a szerkesztőségben, miközben kollégáival külső beszállítóként népzenei ismeretterjesztő műsorokat készített a Bartók Rádiónak. Állítása szerint az üzenet egy számára meglepő közvetítőn keresztül érkezett Várhegyitől, akit az MTVA „nem hivatalos főnökeként” jellemzett. A közvetett közlés miatt azonban az üzenet eredetének független igazolása különösen fontos lenne.
A Direkt36 2016 márciusában arról írt, hogy a közmédia 120, egymáshoz nagyon hasonló domaint és honlapot vásárolt 120 millió forintért egy Várhegyi családjához kötődő cégtől, miközben hasonló oldalakat ennek töredékéből is létre lehetett volna hozni. A cikk Várhegyi további MTVA-s megbízásait is bemutatta. Az ügyben tett feljelentéseket a rendőrség később bűncselekmény hiányában elutasította, ezért a vitatott szerződés nem azonos bizonyított bűncselekménnyel. Weyer története viszont arról szól, milyen következményt helyeztek kilátásba már a publikálás előtt.
Várhegyi Attila állítólagos üzenete után megszűnt a közvetlen szerződés
Weyer szerint elsőként az jutott eszébe, hogy a Direkt36 szerkesztőségi működése miatt akkor sem tudná leállítani a cikket, ha akarná. Úgy vélte, Pethő András és Sáling Gergő vagy tréfának hinné a kérését, vagy arra gondolna, hogy elvesztette a józan ítélőképességét. Második gondolata az volt, hogy a fenyegetést végül úgysem váltják valóra, mert a Bartók Rádiónak készített műsorok szakmailag beváltak. Saját beszámolója szerint ebben tévedett, és a megbízás felmondása gyorsan követte a publikációt.
A műsorok azonban nem szűntek meg. Weyer azt írta, a gyártásukkal ezután a Hagyományok Házát bízták meg, amelynek munkatársai megkeresték korábbi csapatát, és felajánlották, hogy dolgozzanak tovább. A feltétel állítólag az volt, hogy Weyer szerepe ne váljon nyilvánossá, neve pedig sehol ne hangozzon el. Így saját állítása szerint mintegy 10 éven át névtelenül készítették ugyanazokat a népzenei műsorokat, miközben a közvetlen közmédiás szerződés helyett egy másik állami intézmény jelent meg a produkció hivatalos gazdájaként.
A Bartók Rádió története a közmédia informális irányításáról is szól
Ha Weyer beszámolója pontos, akkor nem egyszerű szerződéses vitáról van szó. A történet azt mutatná, hogy egy oknyomozó cikk befolyásolására gazdasági nyomást próbáltak gyakorolni, majd a szakmailag szükségesnek tartott műsort ugyanazzal a stábbal, de elrejtett közreműködéssel folytatták. Ezt jelenleg Weyer nyilvános állítása támasztja alá; a cikk nem ismertet Várhegyi Attilától, az MTVA-tól vagy a Hagyományok Házától érkezett részletes választ. Dokumentumok és a közvetítő vallomása nélkül ezért a fenyegetés nem kezelhető jogerősen megállapított zsarolásként.
Kapcsolódó cikk
„Nem azért vagy itt, hogy gondolkodj” – egykori közmédiások most először vallottak arról, hogyan szóltak bele a Fidesz emberei a szerkesztői döntésekbe
Négy közmédiás dolgozó most névvel vállalva vallott a Partizánnak arról, hogyan működött belülről az állami propagandagépezet – és amit elmondtak, egy rendszer teljes képét rajzolja ki.
Várhegyi neve egy másik friss közmédiás történetben is felbukkant. Szabó Gábor, az Eurosport magyarországi igazgatója azt állította, hogy Várhegyi fia a közmédia utazó riportereként vett részt a Tour de France háromhetes karavánján, noha magyar versenyző nem indult. Ennek finanszírozásáról a forrás nem közölt dokumentumokat, ezért ez is további ellenőrzést igénylő állítás. A Contextus a közmédia átalakításáról szóló vitában részletesen bemutatta a korábbi működésről megfogalmazott szakmai vádakat és a reform lehetséges irányait.
Weyer Balázs szerint az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének világzenei csoportja vezetésére kapott felkéréskor sem tudta érthetően megmagyarázni, miért nem képviselheti a magyar közmédiát, amellyel a kapcsolata „gyakorlatilag illegális” volt.
A történet legfontosabb kérdése nem pusztán az, ki írta alá a szerződés felmondását, hanem az, működött-e informális politikai ellenőrzés a közmédia beszállítói felett, és felhasználták-e ezt szerkesztőségi nyomásgyakorlásra. Weyer beszámolója konkrét szereplőket, időrendet és következményt nevez meg, de a teljes képhez szükség lenne a korabeli szerződésekre, a felmondás indoklására és az érintettek válaszára. Ha ezek nyilvánosságra kerülnek, eldőlhet, személyes visszaemlékezésből dokumentált közmédiás üggyé válik-e a Bartók Rádió 10 évig rejtve maradt története.