Magabiztosság vs. mansplaining és leereszkedés
Talán mindannyian találtuk már magunkat olyan helyzetben, amikor meggyőződésünkkel ellentétes módon reagáltunk egy adott szituációra. Ennél fogva nem tűnt úgy, hogy a magabiztosság a fegyverünk. Az önérvényesítést kihívásként megélők sokféle problémával küzdenek meg nap, mint nap. Előfordulhat, hogy még ha tényszerűen tisztában is vannak a beszélgetőpartnerük téves állításaival, szóbeli érvelések során alárendeltként viselkednek, önbizalomhiányos ember benyomását keltik, és ez kihathat szakmai megítélésükre is. A videókonferenciák világában talán mégnehezebb átvenni a domináns beszélő szerepét egy Zoom-kalitkába zárva. A koncentráció fenntartása képernyőn keresztül többszörös kihívást jelent, még egy magabiztos szónok is állandó megújulásra kényszerül egy ilyen helyzetben, a technikai buktatókról, akadozó internetkapcsolatról nem is beszélve. Egy csoportos hívás során a szemérmesebbek akár a teljes meeting ideje alatt hallgatásba burkolózhatnak. A hallgatás pedig, mint tudjuk, beleegyezésnek minősül.
Kevésbé egyenjogú országokban a nők társadalomban elfoglalt, rossz beidegződések sorozata alapján pozícionált helyzetéből fakadhat, ha ők több fronton mérettetnek meg az önérvényesítés kérdéskörében. Ha nem találkoztál még a mansplaining jelenséggel, nem szóltak rád, hogy vegyél vissza harsányságodból, mert esetleg túl hangosan nevettél, és túl impulzívnak találnak, a szerencsések közé tartozol. A mansplaining és az akármilyen-splaining nem arra utal, hogy egy férfi semmit sem magyarázhat el egy nőnek, inkább azokra az esetekre alkalmazható kifejezés, amikor valaki leereszkedő módon próbálja egy nővel megértetni, milyen is nőnek lenni vagy egy cigány emberrel, milyen cigánynak lenni, és így tovább. A Nyelv és Tudomány szerint általában a valamilyen tekintetben privilegizált emberek hajlamosak a splainingre, tehát akik a többségi etnikumhoz tartoznak, gazdagabbak, magasabban iskolázottak, nem élnek fogyatékkal, és így tovább. Kivételek természetesen mindig lehetnek – a female, azaz „nőnemű” szóból képzett femsplaining épp arra a helyzetre vonatkozik, amikor egy nő mondja meg egy férfinak a tutit arról, milyen férfinak lenni.
Amikor a maszk, amelyet mások kedvéért öltöttünk magunkra, már a személyiségünk részévé válik
Eleanor Gordon-Smith, a The Guardian életmód rovatának tanácsadója szerint sokan beleesnek abba a nevelési hibába, hogy gyermekeiknek azt a mentalitást adják tovább, minél simulékonyabbak, annál könnyebben boldogulhatnak majd. Ha mindez szerencsétlenül azzal párosul, hogy az adott személyt élete során nem éri elegendő pozitív visszacsatolás pusztán alapszemélyiségét elismerendő, az a téves kép alakulhat ki benne, hogy a büntetést leghatékonyabban úgy kerülheti el, csalódást legkevésbé úgy okozhat, ha konfliktushelyzetekben a derűs beletörődést választja stratégiául.
A magabiztosság elérése, növelése érdekében a tanácsadó azt javasolja, írjunk kártyákat azokról a dolgokról, amelyek mellett/ellen nehezen érvelünk és a forgatókönyveket kezdjük el hangosan, akár tükör előtt gyakorolni. Találjuk meg, majd gyakoroljuk be a tónust, és azokat a szófordulatokat, amelyek udvariasan, mégis határozottan csengenek, amikor éles szituációkban úgy érezzük, éppen összezsugorodnánk a másik érvei alatt!
A gyerekvállalás gondolata is kiborít, nem készültél fel eléggé? Nem vagy egyedül
Sokan kételkednek ugyan, de a Pokolba vezető út nem babák lábnyomával van kikövezve.
Kapcsolódó cikk
Így nem kell arra pazarolnunk az energiáinkat, hogy higgadtak maradjunk vagy megtaláljuk a megfelelő szavakat. Elegendő csupán előkeresni a szituációhoz passzoló szkriptet és előadni.
Az elismerés nem jár a reggeli kávéhoz
Meg kell keresni azokat a kapcsolati dinamikákat az életünkben, amelyekben a magabiztosság dominál, és azokból kiindulva fejleszteni érvelési technikánkat. Tisztába kell kerülnünk azzal, milyen érzés olyan ember előtt állni, aki mellett tiszteletben van tartva a véleményünk. Ha fel tudjuk idézni, milyen a hangszínünk, a testtartásunk, a beszédünk ritmusa számunka biztonságos közegben, és elképzeljük ezt a képet kívülről szemlélve olyan szituációban is, ahol egy ismeretlennel kell szóbaelegyednünk, egyre gyakorlottabbá válunk majd.
A hozzánk közelállók, akik a mi személyiségünket inkább az alárendelt "dobozba" sorolják, elképzelhető, hogy eleinte irritálva és összezavarodva érzik majd magukat.
Sőt, meglehet, ennek hangot is fognak adni. Ne tántorítson el minket, ha dühösnek látnak, amiért cáfoljuk az állításaikat. Bár nehéz feldolgozni az érzést, hogy a jóváhagyás és megerősítés nem olyasvalami, ami automatikusan jár a reggeli kávénk mellé, hosszú távon jobban járunk, ha nem kell elnyomnunk a személyiségünk egyetlen részét sem azért, hogy elfogadjanak minket olyannak, amilyenek vagyunk, azért, hogy a saját gondolatainknak is érvényt szerezzünk.
