A Rombusz Műhely ezúttal különösen fontos eseménynek adott otthont: a már régen várt ContextUs.hu kortárs és kulturális portált debütálták, illetve az eredetileg debreceni kötődésű LÉK irodalmi kör is bemutatkozott.
A két különböző – mégis valahol összeérő – témára való tekintettel az est két részből állt. Először a ContextUs.hu szerkesztőségének egy része mutatkozott be, név szerint: B. Zetas Péter, Baranyi Gergely, Énekes András Előd és Ország Rebeka. A moderátor Borda Réka volt, aki az oldal újszerűsége miatt csak egyszerűbb, egyértelmű kérdéseket tett fel annak érdekében, hogy aki esetleg eddig nem hallott a projektről, az is tájékozódhasson.
Első kérdésként az vetődött fel, hogy mi is ez az oldal, miért jött létre és miben különbözik a többi online kulturális felülettől.
B. Zetas Péter erre egyértelmű választ adott: a rengeteg kreatív ötletét, amelyek az idők során felmerültek benne, és nem tudta megfelelő platformon hasznosítani, vagy nem volt ideje rá, itt szabadjára eresztheti, továbbá igyekezett olyan csapatot maga mellett tudni, akiket igen kreatívaknak vél.
Olyan felületet szeretne, ahol a legkimagaslóbban tudja népszerűsíteni a kortárs irodalmat. Úgy gondolja, fontos, hogy fiatalos, modern dizájn legyen az adott felületeknek, hiszen az segít vezetni az olvasót, valamint a befogadó nem kizárólag a szövegre fókuszál, hanem a kinézet is legalább annyira fontos, mint a tartalom – de természetesen a szakmaiságot is mutatni kell a szövegek tekintetében.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] A marketing a kultúrában/irodalomban is igen jelentékeny szerepet tölt be [/perfectpullquote]
– fogalmazott.
Zetas mesélt még az oldal témáiról és érdekességeiről is. Megtudhattuk, hogy amellett, hogy az oldal foglalkozik pop- és vizuális kultúrával, valamint természetesen (szép)irodalommal is, felölel egy olyan témát is, amit egyik kulturális portál sem. Ez nem más, mint a Máró rovat a KV mellé fülön belül. Ország Rebeka mint a Máró rovatszerkesztője, néhány szóban összefoglalta a rovat fontosságát. Szerinte hiánypótló téma, és fontos, hogy a sztereotipizált képet eloszlassuk a roma fiatalok felett.
A ContextUs.hu felületét erre alkalmasnak találta, és a Máró kohéziós ereje a tehetséges roma fiatalok bemutatása, így számos interjút olvashatunk majd itt.
E rovat mellett pedig találkozhatunk a Gasztro arttal, ami inkább a hölgyeket vonzza be, és e rovat ugyancsak ritkán fordul elő kulturális portálokon. A receptekről Zetas mesélt, mert Ország Borbála, a rovatszerkesztő nem tudott eljönni az eseményre. Az ételek, amiket ajánlanak, mindig reflektálnak egy film-, sorozat-, vagy kötetkritikára, amelyeket publikál a portál (a már fent szereplő falatkákat például a Star Wars–ban szereplő BB-8 robot ihlette). Végül, a Zetas által szerkesztett Kortárs rovatról esett néhány szó: a magyar könnyűzene (el)ismert frontemberei elemeznek kamera előtt egy-egy kortárs verset, amelyekben az impresszióikat, személyes vonatkozásokat osztják meg velünk. Szerinte a portál húzórovata lesz, mert ezáltal szélesebb körben is el tud jutni a ContextUs.hu léte, hiszen a zenekarok is megosztják Facebook-oldalukon a cikkeket.
Réka tájékozottságát mutatta, hogy felfedezte a szerkesztők debreceni kötődését, így rá is kérdezett arra, hogyan szerveződtek.
A választ Énekes András Elődtől hallhattuk, aki szerint az olvasztótégely a Debreceni Egyetem magyar szakja és az Ibolya söröző volt, valamint nem mellékesen a LÉK irodalmi kör is.
A négy szerkesztő közül csak Rebeka nem bölcsészkaros: ő pszichológiát tanul, az említett irodalmi körön keresztül került jó viszonyba a többiekkel. Énekes szerint a közös emlékek és érdeklődési kör Budapesten is összehozta őket, és ugyanakkor ösztönzi is arra őket, hogy együtt csináljanak egy közös projektet.
Szó esett a Rombusz Műhelyhez való kötődésről, ugyanis találhatunk egy Rombusz elnevezésű rovatot is a felületen. A „legenda” szerint Oláh Norbert kereste meg a főszerkesztőt, B. Zetas Pétert a galériával kapcsolatban, akivel irodalmi programokat – többed magával – szerveznek a galériában.
Majd Réka a jövőre vonatkozó terveiről faggatta a szerkesztőket. Baranyi Gergely a saját rovatán belül bővítést szeretne és magazinszerű struktúrát, illetve felvetődött az ún. „generáció specifikus” írások ötlete is. Énekes András Előd számára az „ötéves terv” csúcsa lenne egy önálló iroda, ezzel Zetas is egyetértett. Inspiráló volt az elszántságuk és optimizmusuk, reméljük, tényleg sor fog kerülni a legmerészebb álmaikra is.
Az est első része a Kortárs rovatban szereplő Lázár Domokos kortárs videójával zárult, majd egy 10 perces szünet után színre lépett a LÉK.
A rövid szünet után B. Zetas Péter mondott felvezető szöveget, aki egyébként maga is LÉK-tag.
A moderátori szerepet ezúttal Nemes Z. Márió kortárs költő, az ELTE esztétika szak adjunktusa váltotta fel, bal oldalán Baranyi Gergely, Ország Rebeka, Énekes András Előd és Juhász Márió foglalt helyet.
Kezdésképpen a moderátor bedobta rögtön a költőket a „mély vízbe”, felolvasással kezdődött az est ezen része, ami által ízelítőt kaphattunk a költészetükből.
A versek után Nemes Z. reflektált az est első részére, hiszen mindenki számára nyilvánvaló a LÉK és a ContextUs.hu közötti erős összefüggés, hiszen többen szerkesztők a portálnál, vagy éppen verseket publikáltak a felületen. Válaszként ismét csak a Debreceni Egyetemet tudták említeni, hiszen mindannyian kivették a részüket a város kulturális életéből, ezen belül is a LÉK-ből. Ennek kapcsán Nemes Z. Márió Debrecen jelentőségéről és a debreceni literátus specifikumairól kérdezte a felolvasókat. Kiegészítette azzal, hogy szerintük van-e köze a LÉK-nek ahhoz, hogy most itt ülhetnek, illetve kíváncsi volt arra, mit is kaptak pontosan a LÉK-től.
Mint kiderült, egyikőjük sem tősgyökeres debreceni, ismét egy közös pontot találtak egymásban. Leginkább a LÉK-en keresztül ismerték meg egymást, ami egyébként már 1997 óta jelen van az egyetem berkein belül és túl. Egy-egy gyűlés alatt természetesen hatással voltak egymásra, de nem írnak „ugyanolyan” verseket, mert ahhoz túlságosan is különbözőek, más közegekből érkeztek. Baranyi Gergely elárulta, hogy korábban tagja volt több pesti kötődésű irodalmi körnek is, például az egykori dokk.hu-nak vagy az Új Hormonnak.
Ezekkel összehasonlítva mondta azt, hogy szerinte a LÉK azért tudott fennmaradni lassan 10 éve, mert az többségében személyes megbeszéléseken alapult, nem kizárólag az online világban élt.
Rebeka, amióta Budapestre költözött, hiányolja ezt a személyességet, hiszen nem jár Debrecenbe kizárólag a LÉK-ülésekre, Budapesten pedig – egyelőre – nincsenek LÉK-es műhelymunkák, tekintettel arra, hogy az elnök, Juhász Tibor és az alelnök, Juhász Márió is debreceni – egyelőre.
Énekes András Előd szerint az „ülés” kifejezés némileg erős megfogalmazása a LÉK-eseményeknek, szerinte inkább baráti összejövetelek voltak, mintsem formális keretek között zajló műhelymunkák. A létszám mindig is ingadozó volt, hiszen akadt olyan alkalom, amikor csak öten voltak, ám olyan is, amikor harmincan. A műhelyeken egymás verseit beszélték meg, mindenki elmondhatta az impresszióit egy adott műről, illetve építő kritikákat, tanácsokat adtak egymásnak.
Nemes Z. Márió kíváncsi volt, van-e még valamilyen közös kultúrateremtő projektjük a megmaradt helyi tagoknak a gyűlések után, vagy kizárólag havi egy alkalomra korlátozódik-e. Juhász Márió reflektál rá:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Évek óta próbálkozunk közösségépítő projektekkel, mint például a gyűlések utáni közös iszogatással, de beláttuk, hogy ez erőszakkal nem működik, így egy ideje felhagytunk ezzel. Aki csatlakozni akar hozzánk és nem siet a dolgára, az úgyis megtalálja a lehetőséget rá [/perfectpullquote]
– mondta el őszintén. Hozzátette, hogy valószínűleg azért vannak olyan kevesen, mert kertelés nélkül megmondják a véleményüket, ám ez sokaknak rosszul esik, mégha ezek konstruktívak is. A kemény mag a LÉK-en kívül is jó barátságot ápolnak, de mindig szívesen fogadják az új, tehetséges embereket is. Szerinte ez az év vízválasztó, hiszen szinte az összes állandó LÉK-es Budapestre költözött, illetve ő is sokat utazik a fővárosba, és ha minden úgy alakul, jövőre ő is csatlakozik az ott élőkhöz.
Nemes Z. erre reflektálva, megkérdezte, akarnak-e létrehozni egy LÉK-hez hasonló alkotói közösséget Budapesten. Ország Rebeka nagyon szeretné, ha így alakulna, már gondolkodott is azon, hogy akár saját kezdeményezésből is alapít egy hasonló csoportot. Számára nagyon fontos az interperszonális kapcsolat, és ezzel a többiek is egyetértettek. A moderátor arra is felfigyelt, hogy egyedül ő tanul nem „hagyományos” bölcsészkaron, ő éppen klinikai pszichológia mesterszakon folytatja tanulmányait. Szerinte a pszichológia és a költészet mélyen összefügg, mivel az írásokban mindenki a lélekkel foglalkozik, és többek között a pszichológia is erről szól: megérteni a saját lelkünket és másokét is egyaránt.
Baranyi Gergely szerint viszont ez beállítottság kérdése. Ő, saját bevallása szerint, nem pszichológiai oldalról közelíti meg a költészetet, hanem különös módon a másnaposságból merít ihletet.
Énekes András Előd azt állította, hogy ő nem szereti azt a fajta lírát, ami csak a saját lelki frusztrációból, traumákból indul ki; nem kedveli a pszichologizáló olvasatot, nyitottabb a tárgyiasabb irodalom irányába. Elmondta, hogy sokkal több érdekes regényt olvas, mint verset, ami megdöbbentő, hiszen úgy véli, egyfajta paradoxon, hogy mégiscsak alanyi verseket ír.
Erre a moderátor is reagált, szerinte terapeutikus, alanyi költészet egyik nagy problémája az, hogy nem lehet sokszor eldönteni, mennyire lehet meghaladni a személyes összetevőket. Úgy gondolja, hogy az alanyi, vallomásos versek írása közben saját személyiségünk analízisét hajtjuk végre. Megfigyelése szerint egyes költők az első kötetükben „leszámolnak” ezekkel az élményekkel, traumákkal, és csak a következő kötetekben tudnak más vizekre evezni.
Nemes Z. ismét Énekes Andrásnak adta át a szót, hiszen az életrajzában azt írta, hogy utálja a sci-fit, és kíváncsi volt ennek okára. A fiatal költő szerint az egész irodalom sci-fi, hiszen minden egy kitalált narratívába torkollik. Minden, amit olvas(ott), a fantázia szüleménye, bármennyire is úgy tűnik, hogy kismillió szálon kötődik a valósághoz. Bevallotta, hogy elsősorban a science fiction témájú filmekkel van problémája – az olyan irodalmi műveket viszont kedveli, amelyek egy olyan világot ábrázolnak, ami még nem megy túl az emberi képzelőerőn. Számára könnyebb befogadni bármit is úgy, hogy a reprezentált valóságban el tudja képzelni azt.
Baranyi Gergely szerint természetes, hogy minden irodalmi alkotás fikció. Hozzátette, akár az életrajzi írások is lehetnek a fantázia szüleményei, hiszen utólagosan írta a szerző, és/vagy azóta másképp képzelheti el a dolgokat, esetleg szépíthet a múlton.
Ő sem rajong a műfajért, de vannak kivételes művek, amiket szeret.
Végül, Nemes Z. Márió kitért az R25 antológiára, amit Áfra János szerkesztett. Herczeg Ákos kritikusra hivatkozva állította azt, hogy szerinte ebben a kötetben fellelhető egy jellegzetes lírai mozzanat. Azt figyelték meg, hogy megerősödik a személyes érintettség, illetve az alanyiság új módon kerül terítékre. Baranyi Gergely válaszolt erre, aki szerepel is az antológiában. Úgy gondolja, hogy a közös pont bennük, hogy Petri Györgyöt a kötetben szereplők többsége szimbolikus alaknak tekinti, és valamennyire az ő alanyi fonalát akarják folytatni. Juhász Márió is észrevette az alanyiság felé mozdulást, de szerinte kérdéses, mennyire tudja megújítani önmagát ez a fajta költészet.
Végszóként Nemes Z. Márió még felolvasásra kérte a szerzőket, így lett kerek a beszélgetés. Mindezek után szusszanásként, a már megszokott módon, maradhattunk beszélgetni a galériában, hiszen a Rombusz Műhely tagjai már-már hagyományszerűen biztosítottak számunkra pogácsát és bort, illetve a remek társaságból sem volt hiány.
