Tíz év után újra itt volt a nagy nap, melyre a magyar Star Wars-rajongók már tűkön ülve vártak: Az ébredő Erő ma éjfélkor debütált a közönség számára. Első megnézésre, friss élményként csak annyi jutott eszembe: azt a mindenit! Aztán kicsit továbbgondolva rájöttem, hogy ez az epizód bizony meg fogja osztani a rajongókat. Engem viszont meggyőzött!
Emlékszem, 1999-ben, amikor kijött a Baljós Árnyak, még nem jártam moziba, a Klónok támadásával egyetemben VHS-en néztem meg az űreposz második (kronológiailag első) trilógiájának első két epizódjáait. Addigra már volt annyi rálátásom a világról, hogy tudjam, az első, az „igazi” trilógia fenekestől felforgatta akkori békés világunkat.
Ugyanakkor, komolyabb filmkritikai érzék híján – hiszen akkor még csak nyolc éves voltam –, kialakult bennem a kép, hogy a második trilógia mennyivel jobb, mint az első. Sokkal több benne a fénykardpárbaj, látványosabb, és úgy egyáltalán, jobban is néz ki minden.
Aztán teltek az évek, és körülbelül 2007 környékén rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. A Star Wars I-III. hatalmas mellényúlás volt.
Ha A Sith-ek bosszúja nem sikerült volna ilyen látványosra, az egész mehetett volna a süllyesztőbe, hiszen Hayden Christensen annyira borzalmasan alakította a Darth Vaderré avanzsáló ifjú Anakin Skywalkert, hogy az örökké beleégett az emlékezetembe. Aztán jöttek a hírek, hogy érkezik a „VII.”, és elfogott a félelem: tudtam, nem akarom megint átélni azt az érzést, hogy csalódnom kelljen J. J. Abrams és stábjának munkájában.
Így érkezett el december 18-a éjfél, amikor is minden elsötétült, majd egyszer csak felcsendült az intro. Nem tudtam elhinni, hogy én is részese vagyok ennek, hogy újra megtörténik. S amikor körülbelül 135 perccel később kijöttem a teremből, fülig érő szájjal indultam haza.
Történt ugyanis, hogy ez a Star Wars A hetedik rész messze felülmúlta az elvárásaimat. Arról már lehetett korábban olvasni, hogy ez a film az 1977-es Csillagok háborúja remake-je – ez így van. Gyakorlatilag ugyanaz a történetszál fut végig ugyanazokkal a karakterekkel karakterektípusokkal és végkifejlettel. Csak valahogyan mégis minden olyan más, nemes egyszerűséggel: mai.
S mit is értek ez alatt? A pozitív karakterek, Rey, Finn és Poe szinte teljesen megegyeznek a Leia, Luke, Han Solo hármassal, csak sokkal kiforrottabbak, céltudatosabbak, ugyanakkor mégis megvan bennük az a kis bizonytalanság, hogy most mit is kezdjenek magukkal ebben az új világban. A gonosz Kylo Ren gyorsan átugrotta a Darth Vader-féle belső vívódás felvezetését, mert az már a film elejétől kezdve megtalálható a figurában.
Nincsenek feleslegesen lefutott körök, J. J. egyből belecsapott a lecsóba.
A történet ritmusa gyors volt (néhol talán gyorsabb is az indokoltnál). A párbeszédek pedig a mai fiatalság igényeihez igazítottak voltak, s bár a poénokból ugyan már kicsit sok volt a film egyes részeiben, néha az egész moziterem egységes röhögésben tört ki. Az akciójelenetek látványra zseniálisak voltak, s a kivitelezésben is csak elvétve lehetett hibákat találni.
Apropó, hibák! Hogy azért némi negatívum is legyen a sztoriban: ez a New Hope-koppintás elsőre még elment, a következő epizódra viszont illik majd valami nagyon egyedivel előrukkolni a fejeseknek. Akkor már remélhetően többet fogunk megtudni Rey-ről, és még inkább Snokeak vezérről. Utóbbit egyébként Abrams valószínűleg Peter Jacksontól hozta el, neki meg pont volt raktáron egy megmaradt orkjelmeze a Hobbitból. Viccet félretéve, ez az újabb uralkodó egy kicsit (újabb) erőltetett párhuzam volt, de kíváncsian várom, mi lesz belőle.
Mint ahogyan azt is, hogy a jó öreg John Williams a mostaninál jóval emlékezetesebb dallamokat írjon, mert ez az epizód zeneileg karcsúra sikeredett. Ezek mellett pedig bizonyosan vannak és lesznek olyanok, akik szerint ez a film semmi újat nem tudott nyújtani a IV. részhez képest.
Nehéz ezzel vitatkozni, ugyanakkor ez a biztonsági játék is mutatja, hogy a rendező nem akart mellényúlni még egy újabb trilógiával.
Ezt amolyan hagyományőrző folytatásnak is lehet tekinteni, még ha egyesek mást, többet vártak ennyi év és egy teljesen lezárt történet után.
Nem lehet említés nélkül hagyni a színészi alakításokat: a vadonatúj négyes, Daisy Ridley (Rey), John Boyega (Finn), Oscar Isaac (Poe Dameron) és Adam Driver (Kylo Ren) egyaránt nagyszerűek, különösen a még csak 23 éves Ridley és Driver éreztek rá nagyon saját karakterük megformálására (még ha utóbbi néha túlzásba is viszi a tinédzseres hisztiket). A nagy öregek, Carrie Fisher (Leia) és Harrison Ford (Han Solo) pedig hozzák az elvárt szintet – bár kissé súlytalanok –, így együtt alkot szinte tökéletes egyveleget a stáb.
Összességében az Erő felébredt, de még hogy! Ez az a film, amit biztos, hogy újra meg fogok nézni a moziban, mert megéri: a réges-régi, messzi-messzi Galaxis egy új, friss köntöst kapott, élvezhetőbb lett, mint az első három rész együttvéve összesen. Ezzel az igen ütős folytatással J. J. Abrams egyrészt szinte teljesen elfelejtette velem a 2000-es évek elején átélt borzalmakat, másrészt őrületesen magasra tette a lécet – csak győzze átugrani! Egy biztos: már most elkezdtem vágni a centit 2017. május 26-ig.
Star Wars – Az ébredő Erő (Star Wars: The Force Awakens), 2015. Rendezte: J. J. Abrams. Forgatókönyv: J. J. Abrams és Lawrence Kasdan. Szereplők: Daisy Ridley, John Boyega, Harrison Ford, Carrie Fisher, Mark Hamill. Forgalmazza: Fórum Hungary.
