Juhász Márió verse: Camino.
Camino
I.
Téged is elnyelt a mellékutca
végtelen méhe. Addig volt
bőröd a fal, ami éjszaka, mint
egy gótikus templom
borzongató simogatása
vesz körül, ingerel.
Azt mondják, hajnal tájt
érdemes üdvözülni.
Odaát – be van ígérve –
érdeklődő kislányok
tébolyult pogója
II.
Tegnapi asztalok párolgása.
Tavaszodik, a lakáskulcsom
ma csak nyit. Ká-európa, nincs
szükség pontosabb koordinátákra,
ez pedig itt az én járdám, ha
célt nem is, irányt ad. Közben
integrálódok. A járás higany,
a tenyér száraz. Bűntudat nélkül
rágcsálhatom a körömpiszkot a
következő megállóig.
