A parlamentáris modell csapdája és a miniszteri ellenjegyzés kényszere

A magyar közjogi berendezkedés a parlamentáris köztársaság logikájára épül, ami azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom tényleges központja a kormány és a miniszterelnök, nem pedig az államfő.

A legtöbb klasszikus államfői aktus – mint a nagykövetek vagy egyetemi tanárok kinevezése, a kitüntetések adományozása, valamint az egyéni kegyelmezés – csak akkor válik érvényessé, ha azt az illetékes miniszter ellenjegyzi. Létezik azonban a jogalkotás folyamatában egy olyan terület, ahol az államfő teljesen egyedül, mindenféle miniszteri jóváhagyás nélkül cselekedhet. A törvényhozási gépezet végén ugyanis ott fekszik egy tizenöt napos határidő. Ennek letelte előtt a politikai vétó révén még kényszerű vitára kényszeríthetők a képviselők.