A politikai vétó korlátai és az Országgyűlés felülbírálati joga
Amikor az Országgyűlés elfogad egy törvényt, a köztársasági elnöknek főszabály szerint tizenöt napja van arra, hogy azt aláírja és elrendelje a hivatalos lapban való kihirdetését. Ha a jogszabály koncepciójával, egyes szakaszaival vagy társadalmi hatásaival nem ért egyet, élhet a felfüggesztő hatályú politikai vétó eszközével. Ilyenkor a törvényt megfontolásra, részletes írásbeli észrevételeivel együtt visszaküldi a parlamentnek.
Ez az államfői lépés kényszerű vitára készteti a képviselőket, akik kötelesek az észrevételeket újra megtárgyalni a plenáris ülésen. A politikai vétó azonban nem jelent abszolút zárat a folyamatban. A fideszes többség dönthet úgy, hogy változatlan szöveggel ismét megszavazza a törvényt, ebben az esetben pedig a köztársasági elnök jogköre teljesen kimerül: a kézhezvételtől számított öt napon belül köteles aláírni a jogszabályt.
A politikai vétó tehát elsősorban morális és politikai nyomásgyakorlásra alkalmas eszköz, amely ritkán képes végleg eltéríteni egy elszánt parlamenti többséget a szándékától. Az elnök fegyvertárában viszont van egy ennél jóval veszélyesebb közjogi mechanizmus is, amelynek bevetésével a döntés kikerül a politikusok kezéből. Létezik azonban az előzetes normakontroll intézménye, amely egyetlen beadvánnyal képes azonnal megakasztani a folyamatot, és a végső szót az Alkotmánybíróság kezébe adni.
