Arno Michaelis életét apja alkoholizmusa traumatizálta
Arno Michaelis hét évig vezette azt a tömörülést, amelyet korábban a világ legnagyobb rasszista szkinhed csoportjának kiáltottak ki. 17 éves korában csatlakozott a fehérek felsőbbrendűségét hirdető szélsőséges mozgalomhoz, majd 1994-ben kilépett és önerőből változtatott az életén. Most pedig másokon segít, hogy hozzá hasonlóan képesek legyenek megtenni ezt a lépést.
„Mindenféle társadalmi rétegből származó szélsőségessel találkoztam már, és mindannyiukban egy közös pont van, a súlyos trauma. Akit bántottak, az embereket fog bántani. Ez ugyanúgy érvényes azokra, akik szabálytalanul vezetnek, egészen az erőszakos szélsőségesekig. Történt valami olyan fájdalom az életükben, amit nem voltak képesek feldolgozni, és emiatt azt hiszik, hogy erőszakos szélsőségesnek lenni jó ötlet. Nagyon fontos ezt észben tartanunk, mert megfigyelhető, hogy egyre ellenségesebb a társadalom a rasszistákkal. Érthető a szándék, de ez is félrevezető hozzáállás” – nyilatkozta Michaelis a LADBible-nek.
Arno Michaelis életében is tetten érhető a trauma: bár szerető családban nőtt fel, néhány évvel azelőtt, mielőtt rátalált volna a rasszista mozgalomra, az apja elkezdett inni.
„Apám alkoholizmusa nagyon megviselte anyámat, mind anyagilag, mind érzelmileg. Rengeteget kellett tűrnie gyerekkoromban, miközben megpróbálta mindezt eltitkolni előlem és jó képet vágni hozzá. Én gyerekként levettem, hogy szenved, és ez nagyon bántott. Mindez úgy csapódott le bennem, hogy ahelyett, hogy támogattam volna, egyre inkább eltávolodtam tőle és az apámtól, aki a betegsége ellenére nagyon szeretett. Azt hiszem, emiatt váltam agresszívvá. Élveztem, hogy taszítom az embereket. Imádtam megbotránkoztatni őket, és mi akaszt ki jobban valakit, mint egy horogkereszt?” – mesélte el röviden élettörténetét.
Bármilyen szélsőséges nézeteket valló embert képesek kezelni
Michaelis 14 éves korában inni kezdett. Amikor a ’80-as években bekerült a fehér felsőbbrendűségi mozgalom sűrűjébe, az egyik fajvédő metálzenekar énekeseként is tevékenykedett. Végül csak azután hagyta ott a rasszista aktivistákat, miután megszületett a lánya, mert úgy érezte, hogy belefáradt a hazudozásba és a rasszizmusba. A végső lökést az adta meg neki, amikor az egyik fekete kollégája megkínálta a szendvicsével, amikor nem volt nála étel.
Jelenleg a Serve 2 Unite/Parents For Peace (Az egységet szolgálom / Szülők a megbékélésért) elnevezésű szervezet munkatársaként a radikalizálódás megelőzéséért dolgozik, és visszavezeti a többségi társadalomba azokat, akik szintén felhagynának szélsőséges nézeteikkel.
Michaelis elmondta, hogy mindenféle szélsőségessel van dolguk. Magában a segítő szervezetben is nem csupán korábbi fehér rasszisták dolgoznak, hanem volt dzsihádisták vagy antifák is. Azokat a szülőket, akik gyermeke bekerült valamilyen szélsőséges mozgalomba valamint azokat, akik szeretnék maguk mögött hagyni radikális múltjukat, kiváló mentálhigiéniás szakembereik is segítik.
Másként viszonyulnak a politikához a volt NDK területén, mint Németország nyugati részén
Az ország előtt álló közös kihívások, amelyekkel ugyanúgy meg kell birkózni keleten, mint nyugaton, többek közt a klímaváltozás, a demográfiai átalakulás és a migráció.
