Az egyik legnagyobb horderejű külpolitikai kérdés, amely évek óta lázban tartja a világsajtót: a Brexit. A kilépés ténye már eldőlt, a hogyanja még nem. A vitához kapaszkodót találhat mezei olvasó és politikai elemző egyaránt. Latolgathatjuk a „soft” vagy „hard” kiválás esélyét, elmélkedhetünk a gazdasági erőviszonyok változásairól, továbbgondolhatjuk a jövőt, elindulhatunk feltárni a lélektani előzményeket. Úgy általában nehéz nagyot tévedni, mert jelenleg senki sem látja át a káoszt, ami a Brexit körül történik.

Hirdetés

A kilépési megállapodás határidejének közeledtével nem meglepő, hogy a XXI. Század Társaság március 21-i találkozója Brexit: ugrás a sötétbe címmel is e téma köré épült. Az esemény házigazdája Kocsis András Sándor volt, a társaság elnöke. Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztője Losoncz Miklóst, a Budapesti Gazdasági Egyetem professzorát kérdezte. A beszélgetés a múlt-jelen-jövő időtengelyen logikusan haladva térképezte fel a Brexithez vezető okokat, az aktuálpolitikai eseményeket és a várható következményeket.

Bosszúállók vagy talajvesztettek?

Horváth Gábor már a felütésben rákérdezett azokra a folyamatokra és tényezőkre, amelyek a 2016. június 23-i népszavazás előzményeként értelmezhetők. Losoncz Miklós szerint 1973-ig kell visszanyúlni az időben, amikor az Egyesült Királyság az Európai Gazdasági Közösséghez, az Európai Unió jogelődjéhez csatlakozott. A britek az európai integrációhoz való csatlakozástól várták a kitörést a stagnáló gazdasági helyzetből. Két évvel később népszavazást tartottak arról, hogy maradjon-e az Európai Gazdasági Közösség tagja Nagy-Britannia – ez a szavazás végül pozitív eredménnyel zárult. Több mint negyven évvel később a brit állampolgároknak hasonló kérdésben kellett dönteniük. Sokan látnak összefüggést a két népszavazás között – világított rá a BGE professzora.

A felmenőkkel szembeni lázadásként, a jelenlegi generáció válaszaként interpretálják a referendum eredményét.

„Az Egyesült Királyság gazdasági szereplői soha nem kötelezték el magukat tiszta szívvel az európai uniós értékek mellett, utilitarista módon viszonyultak az integrációhoz, elsősorban a gazdasági előnyökért léptek be és maradtak tagok” – magyarázta Losoncz. Ugyanakkor, amikor szorosabb integrációról volt szó, a brit politika nehezményezte a nemzetek feletti intézmények létrehozását. A belső piac egységesítéséhez viszont, amiből legtöbbet profitált, éppen erre volt szükség – tárta fel az ellentmondást.

Lélektani útvesztő

A Népszava főszerkesztője ezután arra volt kíváncsi, hogy milyen lélektani okok húzódhatnak a népszavazás eredményének hátterében, hiszen a migrációs krízis alig érintette a szigetországot. Losoncz szerint sem egyértelműek az indítékok. Az Egyesült Királyság a 2008-2009-es nemzetközi pénzügyi és gazdasági válságot viszonylag gyorsan kiheverte, a referendum idején pedig gazdasági szempontból kedvezőbb helyzetben volt, mint az EU legtöbb tagországa.

A Brexit óta erősödött a rasszizmus – figyelmeztet az ENSZ

A Brexitről tartott népszavazás azt eredményezte, hogy a faji, etnikai és vallási intolerancia növekedése elfogadottá vált az ENSZ témával foglalkozó szakembere szerint. A szakreferens az Egyesült Királyságban és Írországban teljesített két hetes tényfeltáró küldetése után összesítette tapasztalatait.

Egyes magyarázatok szerint a globalizáció kísérte vagyoni és jövedelemkülönbségek, a válsággal összekapcsolódó létbizonytalanság járult hozzá az euroszkeptikus, populista nézetek terjedéséhez. Más elméletek a közép- és kelet-európai országok tagállamaiból érkező munkavállalókkal hozzák összefüggésbe a feszült légkör kialakulását. Ezt azonban a britek maguknak köszönhetik – tette hozzá a szakértő –, hiszen a bővülés után elsőként nyitották meg munkaerőpiacukat az új tagállamok munkavállalói előtt.

Brexit: az ígéretek földje

A lehetséges okok feltérképezése után Horváth és Losoncz felidézték, hogy a népszavazást David Cameron egykori miniszterelnök helyezte kilátásba híres Bloomberg-beszédében. Ez arra az esetre vonatkozott, ha a toryk megnyerik a 2015. májusi parlamenti választásokat.  Miután a konzervatív párt abszolút többségbe került az alsóházban, Cameron betartotta az ígéretét. Losoncz szerint ezt semmi sem indokolta, de ez a rugalmatlan hozzáállás része a brit politikai és üzleti kultúrának. Ugyanakkor fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az ígéret rezonált az akkori brit közhangulatra.

Horváth Gábor a Brexit: The Uncivil War (Brexit: Háborúban mindent szabad) című idei filmre utalva terelte a beszélgetést a kilépéspártiak ígéreteire, agresszív kampánystratégiájára.

A filmben a kilépés hívei egy busz oldalán hirdetik, hogy heti több száz millió fontot küldenek Brüsszelbe, amit ehelyett fordíthatnának a brit egészségügyre. A kérdező felvetése annak az esélyét latolgatta, hogy születhetne-e más eredmény egy újabb referendum kiírása esetén. Losoncz Miklós úgy gondolja, egy újabb népszavazás valószínűleg hasonló kimenetellel zárulna. Ha mégsem, akkor a kilépéspártiak jogosan érvelhetnének azzal, hogy nem demokratikus felülírni a korábbi eredményt.

Célkeresztben a bizonytalanok

A népszavazás szempontjából érdekes megvizsgálni az Egyesült Királyság társadalmi és regionális megosztottságát. Lényegében az idősebb generáció és a kevésbé iskolázottak döntötték el a kérdést – állapította meg a BGE professzora. Ha a fiatal generáció komolyan veszi a referendumot, a mérleg nyelve könnyen átbillenhetett volna a bennmaradás irányába. Ezt a korosztályt ugyanis alacsony részvételi arány jellemezte – jegyezte meg. Regionális szempontból a londoniak a maradásra szavaztak, de Észak-Írország és Skócia sem akart kilépni.

Losoncz elmondása szerint az Egyesült Királyságban évek óta közvélemény-kutatásban mérik az EU-tagság támogatottságát.

Ez alapján két masszív tömb körvonalazódott, amelyekre nem jellemző a véleményváltoztatás: a kilépéspártiak és az EU-tagság híveinek csoportja. Ezeken kívül van egy szűk, ingadozó réteg, amely valójában eldöntötte a népszavazás eredményét.  A Brexit-pártiak kampánya elsősorban rájuk fókuszált. A közösségi médiás tevékenység alapján felvázolt pszichológiai profilnak megfelelő, célzott, érzelmekre ható üzenetekkel, e-mailekkel és hirdetésekkel bombázták a szavazókat.

Hatás-ellenhatás

Milyen tényezők befolyásolhatták még a népszavazás alakulását? Horváth Gábor az Amerikai Egyesült Államokra hívta fel a figyelmet, ahol Obama bennmaradásra buzdított, míg az EU-ban népszerűtlen Trump a kilépés mellett foglalt állást.

A főszerkesztő szerint Trump a britek azon illúziójára játszott rá, hogy különleges viszony fűzi őket az USA-hoz, amely kilépés esetén még szorosabbá válhat.

A BGE tanára úgy véli, ezeknek nem volt komoly hatásuk a népszavazás eredményére, ahogy annak a kormány által eljuttatott terjedelmes elemzésnek sem, amely a kilépés költségeiről, hátrányairól szólt. A racionális érvek leperegtek, érzelmi döntés, indulatdöntés született.

De akkor szabad-e ilyen horderejű kérdés eldöntését a népre bízni?  

– tette fel a kérdést Horváth Gábor. Losoncz Miklós szerint nem lenne szabad, hiszen bonyolult dolgokról kell dönteni, amelyeket nem lehet igen-nem választássá egyszerűsíteni. „Nem tájékoztatták a szavazókat arról, hogy milyen jellegű kilépésre gondolnak. Soft vagy hard kiválást szorgalmaznak, teljes szakítást vagy a kapcsolatok minimális szintjének megtartását? Milyen legyen az Egyesült Királyság státusza ezután? Ezekre nem tudnak rákérdezni a népszavazással – magyarázta a szakértő. „A kormányoknak inkább arra kellene törekedniük, hogy felvilágosítsák a szavazópolgárokat az EU-ról” – tette hozzá.

Egy válás krónikája

A BGE professzora ezt követően a kilépés utáni intézkedések menetrendjét ismertette. A népszavazás után a brit kormány kénytelen volt felkészülni a helyzetre. Létrehozott két minisztériumot: az egyik a kilépéssel, a másik a kilépés utáni kapcsolatok építésével foglalkozik.

Benedict Cumberbatch a Brexitről szóló filmben egy távozás mellett érvelőt alakít majd

A Brexit címet viselő filmet Toby Haynes rendezi. A brit televíziós rendező nevéhez kötődik a Black Mirror Star Trek-tematikájú epizódja is. A tárca szerda éjjeli közleményének előzményeként a londoni alsóház Brexit-ügyi bizottságának elnöke, az ellenzéki Munkáspártot képviselői Hilary Benn levélben kérte a minisztérium vezetőjét, Dominic Raabot, hogy jelenjen meg a Brexit-folyamatról szóló következő meghallgatáson a parlamenti testület előtt.

Elég későn, 2017. március 29-én nyújtották be az elszakadásról szóló szándéknyilatkozatot (withdrawal agreement).

Az EU működését szabályozó szerződés ötvenedik cikke szerint két év áll rendelkezésre a kiválás feltételeinek a megtárgyalásához – ennek a határideje járt le március 29-én. Ebben olyan tételeket kell meghatározni, mint az EU-s állampolgárok státusza az Egyesült Királyságban, a brit állampolgárok státusza az EU-ban, a brit hozzájárulás az EU költségvetéséhez és az észak-ír kérdés. Ezután kezdődhetnek a tárgyalások, amelyek a modell kiválasztásával definiálhatják az Egyesült Királyság és az EU kapcsolatát. Ilyen például a török vámuniós modell vagy az, amelyben az Európai Gazdasági Térség része marad az Egyesült Királyság.

Kárelemzés és tanulságok

Horváth Gábor feltette a sokakat foglalkoztató kérdést: mi lesz a veszteség az EU oldalán és mi brit oldalon? Mit veszítenek ők a kilépéssel? Losoncz szerint az Egyesült Királyság tagsága kétségtelenül előnyös az EU-nak, viszont a brit gazdaságnak és társadalomnak a kilépés nagyobb veszteséget okoz.

Társadalomkritikus és kormányellenes üzeneteket vetítettek a brit parlament épületére

A projekt az #AddressTheNation (ANemzetnekCímezve) nevet viseli. A Dazed az olvasóik szerint fontos témákat dolgozta fel, és kinyilatkoztatásaikkal megfestette a londoni látképet. A társadalomkritikus feliratokból kapott a Parlament, az Igazságügyi Minisztérium, a Királyi Bíróság épülete és a Nelson-oszlop is.

Mértéke attól függ, melyik modellt vesszük alapul. „A legtöbb kárt a megállapodás nélküli kizuhanás okozná” – állapította meg a szakértő. Ebben az esetben tömegmegmozdulások, sztrájkok várhatóak, amelyekre már felkészítették a rendvédelmi szerveket.

A többi modell esetében kisebbek a veszteségek, de közös jellemzője minden forgatókönyvnek, hogy az Egyesült Királyság GDP-je csökken, folyamatos lemorzsolódás, lemaradás várható  

– folytatta.

A téma kapcsán felmerülő másik megkerülhetetlen kérdés, hogy milyen tanulság szűrhető le a Brexitből Közép- és Kelet-Európából nézve. Van-e értelme más tagországok kilépéséről beszélni? Losoncz szerint belátható, hogy ha viszonyításképpen az Egyesült Királyság „közepes hatalomként” is óriási károkat szenved, Magyarország, Románia vagy Lengyelország kilépése totális gazdasági katasztrófát eredményezne.

Képletek a jövőre

Zárásként az Unió jövője került górcső alá. Átrajzolódik-e a Brexit után némileg az EU-s helyzetkép? Losoncz úgy véli, az Európai Unió könnyen kiheveri a brit tőkekiesést. Az erőviszonyok megváltoznak az Unión belül: az euroövezet tagállamainak súlya az EU GDP-jében 85 százalékra emelkedik. A szakértő nem hisz az Egyesült Államokéhoz hasonló formáció kialakulásában.

A fejlődési irány inkább a differenciált integráció , vagyis lesz egy olyan kör, amely szorosabban integrálódik és kialakul egy kisebbség, amit magára hagynak.

Általánosságban „a keretfeltételek javítják a szorosabb együttműködést, csak politikai akaratra van szükség” – egészítette ki.

A beszélgetés végén a közönség aktívan bekapcsolódhatott, és megoszthatta a témával kapcsolatos gondolatait. Továbbá dedikáltathatta Losoncz Miklóssal Az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból és az európai integráció című, témában megjelent könyvét. A beszélgetés teljes egészében visszanézhető a Progress Alapítvány YouTube-csatornáján.

Kozma Ágnes

Hirdetés