A szlogenhez híven idén is sok #newkidfromtheblock mutatkozott be a régió zeneipari képviselői és a magyar közönség előtt a Budapest Showcase Hub-on (becenevén BUSH-on). Akadt némi hiányérzetünk itt-ott, de ahogy eddig mindig, az idei fesztivált is gondosság és rengeteg lelkesedés jellemezte. Alább nagy vonalakban ismertetjük a 2019-es BUSH programjait, és levontunk néhány következtetést is.

Mi is az a showcase fesztivál?

November 13. és 15. között rendezték meg az idei BUSH-t, amely továbbra is Magyarország egyetlen könnyűzenei showcase fesztiválja. Közel tíz helyszínen képviseltette magát szám szerint harminchárom, lengyel, román, cseh, orosz, lett, észt, szlovén, szerb, horvát, szlovák, ukrán és magyar fellépő, punktól a szörfrockon át az ambient elektronikáig, rengeteg érdekes konferenciaprogrammal karöltve.

Egy showcase fesztivál célja – röviden – a zenészek és a zeneipar különböző szegmenseiben tevékenykedő szakemberek összekapcsolása koncerteken, konferenciákon és egyéb közösségi eseményeken keresztül.

A kölcsönös előnyökre és a tudás megosztására épül. Egy showcase-en való szereplés nem életbiztosítás, közel sem garancia a világhírnévre, de ismerkedésre és tapasztalatszerzésre több, mint jó. Hogy immáron negyedik éve végre Budapestnek is van sajátja, nem csak a hazai zeneiparnak nagy öröm – bár kétségtelenül helyzetelőnyt élvezünk.

Somló Dániel, a BUSH egyik alapítója / Fotó: sinco

A koncertek elsősorban a zeneipari küldötteknek szólnak, de – jegyár ellenében, természetesen– nyilvánosak a nagyközönség számára is. A régiós, de egyre inkább nemzetközi közönség olyan zenekarokba futhat bele, amik egyrészt érdemesek a megismerésre, másrészt sokszor kívül esnek még egy valamivel „értőbb” zenehallgató komfortzónáján is.

Helyszínválasztás, lebonyolítás

Az idei BUSH – a tavalyival ellentétben – nem egy állandó helyszínen zajlott, hanem Budapest ikonikusnak mondható, a helyiek körében közkedvelt, lokálok által gyakran látogatott klubjaiban. Pontosan ezekben: A38, LARM, Instant, Robot, Ellátóház, Toldi Klub, Úri Muri, Szimpla Kert, Beat On The Brat.

A szervezők mellett szól, hogy annak ellenére, hogy népszerű helyekről van szó, sikerült elkerülniük a „külsős” buliturista tömeget, bár a szakmabelieknek szóló események alapvetően sem azok, ahol alig lehet lélegezni az első sorban tomboló, sikoltozó emberektől.

Hogy ez a változás egyébként jót tett-e a fesztiválnak, arról belső berkekben is megoszlottak a vélemények. Aki rendszeres látogatója showcase fesztiváloknak, az hamar kénytelen felvenni a ritmust; az egyébként körülbelül félórás, párhuzamosan zajló kirakatkoncertekbe is csak bele-belenézni van ideje az embernek, majd rohan is a következőre. Az egymástól 10-20 perc távolságra lévő helyszínek ennek nem kedveztek, ráadásul így a koncertek közti szabad barangolás, felfedezés is kevésbé volt vállalható. Ugyanakkor ez a koncepció lehetővé teszi, hogy a külföldről érkezők egy kicsit megismerjék a város esszenciáját, belelássanak a helyi klubok működésébe.

BUSH 2019: Az elkényelmesedett közönségnek gyógyír – Interjú a szervezőkkel

Horváth Renátó: Több célcsoportja van egy ilyen rendezvénynek. A koncertlátogató közönség egyszerűen jó bulikat akar látni, lehetőleg minél többet, minél jobbat. Az ő számukra semmiben nem különbözik ez más fesztiváloktól, talán csak annyiban, hogy több az ismeretlen előadó és rövidebbek a koncertek. Egy másik nagy csoport a zeneiparban dolgozó emberek, ők valamilyen formában zenekarokat akarnak venni vagy eladni.

A programok műfaj szerint „minishowcase-ekre” is bontották ami szintén gondosságot, koncepciózusságot mutat.

Hiányoltuk a hétköznapibb, ám koncertek szempontjából szokatlanabb helyszíneket a térképről: ruhaboltokat, lemezboltokat, mozikat, próbatermeket, kis kávézókat, egyéb civil közösségi tereket, valamint a hasonló külföldi eseményeken már bevettnek számító „off” programokat, például szubkulturális városi sétát.

Kellemes zenei meglepetések

A 2019-es BUSH rögtön két bivalyerős koncerttel, az osztrák Mother’s Cake-kel és a tavaly az év egyik legjobb hazai lemezét kiadó Trillionnal nyitott az A38 fedélzetén. A választás egyébként már csak azért sem véletlen, mert az idei fesztivál kiemelten foglalkozott Ausztria könnyűzenéjével, mind a panelbeszélgetések, mind a koncertek szintjén.

Pressyes: „Mindig késésben vagyok, állandóan futok a busz után”

Az idei BUSH bővelkedett a különleges fellépőkben, ezek közül is az egyik legizgalmasabb René Mühlberger projektzenéje. Az osztrák egyszemélyes banda, a Pressyes frontemberét faggattuk elvágyódásról, ódon masinákról és arról, hogyan szokott a busz után futni. pressyes zenekar, bush 2019, René Mühlberger

A másik nagy „osztrák meglepetés” a Pressyes laza, könnyed, mégis okos szintipopja volt a Toldi Klubban.

A szervezők több platformon is hangsúlyozták, hogy az idei BuSH „girlpower” eseménynek ígérkezik: a fellépők sorában valóban helyett kapott sok nagyon ígéretes női előadó és kompletten női tagokból álló zenekarok is.

Nagy kedvenc volt a román jazz szcénából érkező A-C Leonte és a régió legmenőbb producere, Tavi Scurtu live actje, valamint az észt csodanő, Anna Kaneelina és zenekara, aminek hallatán egész Észtország lényét, de még a levegőjét is megérzi az ember.

Mary Popkids a BUSH-on / Fotó: sinco

Megismerhettük minden idők egyik legvagányabb csajbandáját is a litván shishi képében, akik a rap, a trash, a soul és a surfrock nem mindennapi egyvelegét vitték színpadra. Magyar fronton a The Qualitons, a Sonya, Myra Monoka, a Mary Popkids, Ohnody, Belau és a Skeeemers képviseltette magát. Habár ők itthon is gyakran hallható produkciók, mindig érdekes megfigyelni, hogyan befolyásolja a szakma és a külföldi közönség egy-egy zenekar teljesítményét.

A zeneipar nagy kérdései

A napközbeni konferenciákon való kiegyensúlyozott jelenlétet már valamivel könnyebb volt megvalósítani. Ezek – habár több teremben és néha egyszerre –, de egy helyszínen, a jó öreg (olyannyira, hogy 1901 óta létezik) a Kertész utcai Fészek Művészklubban kerültek megrendezésre. Egy hasonló rendezvényről sem hiányozhatnak, így itt is terítékre kerültek a zeneipar alapnak számító létkérdései: milyen váratlan helyzetekre kell felkészülnie egy fesztiválszervezőnek vagy milyen régi és új, bevált és kevésbé működő terepei vannak a kortárs zeneoktatásnak.

Jeroen Siebens: Nagy a baj Magyarországon, ha nincs független zenészeknek közszolgálati platform

A YouTube, a Spotify virágkorában mennyire játszhat fontos szerepet a rádió? A Petőfi Rádió finomhangolása azt eredményezte, a vezetők nem tekintik az underground előadókat a kultúra részének? jeroen siebens european radio plugging, budapest showcase hub 2019, bush 2019 fellépők, bush 2019 programok

Akik zenészként vagy menedzserként látogatták a konferenciákat, több alternatívát is megismerhettek az úgynevezett “matchmaking”-re. Ilyen a Granturismo vagy az általunk “zeneipari Tindernek” keresztelt Banding applikáció, ami DJ-knek és zenekaroknak különböző szűrők alapján segít egymásra találni, egy közös együttműködés reményében. Némi plusz progresszivitás itt is jól esett volna, de az alapelvárás teljesült, a konferenciaprogramot nézve a BUSH-on volt minden, amit egy showcase fesztiválnak kínálnia kell.

Sőt, még egy kicsit azon felül is, sikerült ugyanis megcsípni néhány igazán nagy nevet. Ilyen volt a  Westminsteri Egyetem professzora, Sally Anne Gross, akinek részvételével egy komplett panelbeszélgetést szenteltek a  zeneiparban is sok áldozatot szedő mentális betegségeknek.

Vagy Duncan Smith, a Playstation music supervisor-e, aki a videójáték-zenék térnyeréséről beszélt, és számos tippet adott arra, mit tegyünk, ha egy virtuális játéktéren akarjuk viszonthallani a zenénket. A konferenciaprogram talán legnagyobb szabású előadója Philippe Weiss volt, aki többek közt Madonna, Kendrick Lamarr és a Red Hot Chili Peppers hangtechnikusa és producere – ő egy csütörtök délelőtti „listening session” keretében hallgatta végig különböző magyar előadók dalait.

/ Fotó: sinco

Szomorú konkluzió volt, hogy a BUSH-on még mindig nagyon kevés a magyar látogató, pedig hasonló kaliberű és minőségű zenei rendezvény ennél közelebb egyszerűen nem tud jönni hozzánk. Hiába a rengeteg érdekes, kívülállóknak sem érdektelen program, itthon még mindig az európai átlagnál alacsonyabb fogékonyság mutatkozik.