Bujdosó Andrea szerint viták kísérték Polgár Judit köztársasági elnöki felkérésének módját a Tisza-frakcióban, miközben a képviselők a sakknagymestert alkalmas jelöltnek tartották. A frakcióvezető nyilatkozata azért fontos, mert Polgár végül nemet mondott, így a Tiszának már nemcsak új jelöltet, hanem a gyorsan kialakult kommunikációs zavar után működőképes eljárást is fel kell mutatnia.

A Szeretlek Magyarország által ismertetett nyilatkozatban Bujdosó nem Polgár Judit személyét kérdőjelezte meg, hanem azt jelezte: a felkérés mikéntje körül voltak eltérő vélemények. Ez lényeges különbség. A Tisza képviselőcsoportja július 20-án még arról beszélt, hogy Polgárt kiváló jelöltnek tartja, a végleges frakciódöntést azonban későbbi ülésre halasztotta. A nyilvánosság előtt közben már úgy látszott, hogy a jelölés lényegében eldőlt.

Az időrend magyarázza, miért lett ennyire érzékeny az ügy. Magyar Péter előbb ajánlásokat kért a köztársasági elnöki posztra, majd rövid időn belül jelezte, hogy személyesen felkéri Polgár Juditot. A frakció ezt követően egyhangú támogatásról beszélt, miközben több képviselő hangsúlyozta: hivatalos jelölésről még nincs döntés. A különbség a közjogi értelemben vett döntés és a politikai üzenet között húzódott meg – és ezt a rést töltötte ki a vita.

Bujdosó Andrea és a Polgár Judit-felkérés vitatott menete

Bujdosó Andrea később azt mondta, Magyar Péter nem egy személyben döntött a jelölésről: „annyi volt, hogy megkérdezi” Polgár Juditot, vállalná-e a felkérést. Ez a magyarázat jogilag és politikailag sem ugyanaz, mint egy kész jelölés bejelentése. Csakhogy a nyilvános megszólalások tempója azt az érzetet kelthette, hogy a társadalmi ajánlások és a frakció további mérlegelése már csak formális lépések. A frakcióvezető mostani elismerése arra utal, hogy ezt a belső feszültséget sem sikerült teljesen elkerülni.

A kérdés azért nőtt túl egyetlen kommunikációs hibán, mert az államfő kiválasztását maga a Tisza is a pártpolitikai logikától eltérő, szélesebb legitimációt igénylő ügyként mutatta be. Polgár Judit személye erre alkalmas szimbólumnak tűnt: nemzetközileg ismert, pártpolitikán kívüli közéleti szereplő, akit több ismert ember is ajánlott. A jelölt alkalmassága körüli támogatás azonban nem pótolja azt a választ, hogy ki, milyen sorrendben és milyen felhatalmazással viszi végig a kiválasztást.

Polgár Judit döntése után már az egyeztetés hitelessége a tét

Polgár Judit július 20-án közölte, hogy nem vállalja a tisztséget, mert nem érez magában elegendő erőt „egy megosztott nemzet egyesítésének történelmi felelősségéhez”. Magyar Péter ezt követően azt írta, sajnálja, ha lelkesedéséből fakadó kommunikációs hibák is hozzájárulhattak a helyzethez, és a felelősséget kizárólag magára vállalta. A két megszólalás együtt világossá tette: a Tisza első államfőkeresése nem a parlamenti szavazásnál, hanem már a jelölt felkérésének szakaszában elakadt.

A történtekről a Contextus is beszámolt, amikor Polgár Judit visszautasította a köztársasági elnöki felkérést. A visszalépés nem zárta le a kérdést, inkább új feltételeket szabott a folytatásnak. Bujdosó szerint a frakció alaposabban egyeztet, és társadalmi véleményekre is számítanak. Ezt most már nem pusztán ígérettel, hanem követhető menetrenddel kell igazolniuk, különben minden új név ugyanabba a vitába érkezik meg.

„A kommunikáció nem volt egyértelmű” – fogalmazott Czakó-Czirbus Pál tiszás képviselő a frakcióülés után.

A következő jelölt személye továbbra is nyitott, de Bujdosó Andrea nyilatkozata már kijelöli a politikai tanulságot: a frakción belüli egyetértés önmagában nem elég, ha a kiválasztás útja kívülről előre eldöntöttnek látszik. A Tisza előtt álló döntés ezért kettős. Olyan államfőjelöltet kell találnia, aki képes szélesebb bizalmat szerezni, és olyan folyamatot kell mellé tennie, amelyben a nyilvános ajánlások, a frakcióvita és a parlamenti döntés sorrendje is érthető marad.